Seite - 534 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

534 temetnek. Egy hosszú kenderszakállas rabbinus végzi a functiókat; egy pár érthetetlen szót mormol valami nagy könyvből, behinti a halottat vízbe vagy sörbe mártott üvegkefével s ezt a czerimoniát minden útba eső kocsma előtt ismétli. A megszomorodott felek előtt megy a „Moschel" édes anyja, a ki fülszaggató óbégatást követ el. Csak este „temetik el" a zsidót, a mi abból áll, hogy széttépik a szalmabábot. Hamvazószerdán sok helyütt divatban van a „heringlakoma", (melyet „Fischball"-nak is neveznek); Laaban és környékén a „Disteljáten" (bogácsgyomlálás) kifejezés járja, s a fogalmat a szántóföldre vonatkoztat- ják, mely így kevesebb bogácsot terem. Másutt a paraszt gazda, ki már farsang hétfőjén a zabnak a „gyökerére ivott" (Wurzel trinken), hamvazó- szerdán ismét a kocsmába megy, hogy a zabot „dagaszsza", s „a búzát áztassa", míg a szolgalegénynek ugyanott a „csoroszlyát" kell „beáztatnia" (den Pflugzwickel dechteln). Egyébként is a gazdálkodó élettel kapcsolatban tűnik föl a farsang. Teszem, az a hit, hogy, ha a farsangi tánczban magasat ugranak a leányok, jó nagyra nő a kender. Zöldcsütörtöktől hamvazószerdáig minden dolog pihenjen, az orsó is, mert a „Pfingstaweibl" ismét szétbontaná a fonást s nyáron sok lenne a kigyó. Húshagyókor megkenik a béresek a szerszámot, hogy a jószágot ne bántsa nyáron a bögöly. Gergelynapkor (márczius 12.) sok vidéken az úgy nevezett „Halter- schnalzen" (pásztorok ostorpattogtatása) szokásos, minthogy ezen a napon hajtják ki a jószágot először. Egy kis borravalóért a pásztorgyerekek „versenyt" is pattogtatnak. Az estéli lakzin a kocsmában jellemző főétel az „Oaringschmalz" (rántotta). Virágvasárnapján a parasztlegények, főkép a hegységben, nagy leveles ágakat visznek póznán a templomba szentelés végett. Ezek minden részének megvan a maga jelentése: a pálmagaly (a fűzfavessző, a salix capreáról) az Úrnak Jeruzsálembe történt ünnepi bevonúlására emlékeztet; a zsírfényű magyallomb („Schradllaub", ilex aquifolium) tyúkot, tehenet s lovat óv a bajtól; a boróka („Segelbaum", juniperus sabina) az állatok „rontásáról" használ. Mogyorófagalyakat is szeretnek hozzátenni, mint a melyek elhárítják a villámcsapást. A szép piros almáknak is, melyek a leghosszabb vesszőkre vannak tűzdelve, hasonló erőt tulajdonítanak. Jóformán egész Alsó-Ausztriában népszokás virágvasárnapján isteni tisztelet után három „pálmabarkát" nyelni le; ezt némely jámbor éhomra teszi. Jó ez, úgy tartják, betegségek és más gonosz bajok ellen; e végre az