Seite - 536 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

536 elemi károkat. Az e napon szentelt vízből is (keresztvíz) visznek haza kisebb edényekkel, mert a szenteltvíznek („Weihbrunn") nem szabad egy keresz- tény házból sem hiányoznia. Nagyszerűt mutatnak a nagyszombaton feltámadás után vagy húsvét vasárnapján jóval napkölte előtt a hegyormokon felgyújtott tüzek, melyek az ó-germán napimádásra emlékeztetnek. Mozsarak dörögnek, pisztolyok durrognak ilyenkor szakadatlanúl, míg az utolsó lángocska is ki nem aluszik. A legények, miután meggyújtották a tüzet, egy szép kis imádságot is mondanak. Húsvét vasárnapján a család- apa hajnalszürkületkor kimegy az övéivel a mezőre, hogy a zöldelő fák alatt imádkozzanak, és pedig a férfiak egy almafa alá, az asszo- nyok pedig egy körtefa alá állanak. Arczczal mindenikük a nap felé fordul, a ki ma az Ur dicsőséges feltámadásán való örömében az ég alján felbúván, hármat „szökken" j » („Hupferl" machcn). Ez a szép szokás a napszökések mythikus hitének keresztyén változata. Néhol a paraszt húsvétkor napkelte előtt kimegy a mezőre, fiatal gabona- hajtást szed, s a föld termésének és jószágának áldásáért könyörög. Otthon szentelt vízzel hinti meg a zöld sarjat s a barmoknak adja. Nagy becsület ily szent ünnepen először búni ki az ágyból, s a ki húsvétkor utoljára kel föl, azt „Osterbloch"-nak csúfolják („Bloch" otrombát, gyámol- talant jelent). Némely helyen húsvétkor napkelte előtt a kert valamelyik magas fájára akasztják a megszentelendő húst, mert a római pápa a húst az egész világ számára megszenteli áldásával. A hússzentelés templomi szertartása egybe van kötve a fő istenitisztelettel. Az első húsnak, melyet húsvétkor esznek, szentelt húsnak kell lenni; ezt némely vidéken tojással és húsvéti kalácscsal az isteni tisztelet után Imádkozás a mezőn.