Seite - 540 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

540 jelentőségét kivált egy igen elmés szokás jellemzi. Több helyen még most is koszorút nyújt át a gazdának valamelyik arató s ezt mondja vagy énekli el: „Geehrter Hausherr, der Schnitt ist aus! J Der Kranz ist von Gold und Edelstein, Wirkommen jetzt vomSchneiden z'Haus, ; Wir habén geschnitten und nicht getanzt Wir habén geschnitten und angebunden , Der Hausherr soll zufrieden sein.u Und habén einen Kranz gefunden; \ („Becsületes gazda, az aratásnak vége van! most jövünk haza az aratásról, arattunk és kötöztünk, s egy koszorút találtunk; a koszorú arany és drágakő, arattunk és nem tánczoltunk, legyen hát a gazda megelégedve.") A ki a mondókát elmondja vagy elénekli, egy forintot kap. A koszorút elteszik újig. Az arató áldomás („Sehnitthahn, Saathenne") busásabb lakoma, melyből a zsiros kásának és fánknak nem szabad hiányoznia. Nagyobb helyeken a lakomát néha táncz fejezi be. Az ó-germán arató áldozati kultuszra emlékeztet még némely aratáskori szokás. Teszem, egy-egy csomócska gabonát hagynak a földön a pásztorok vagy falubeli szegények számára. Ismeretes az úgy nevezett „Windknopf" vagy „Windzopf* is, melyet az utolsó kalászokból csinálnak és a szélnek hagyják. Szent Lőrincz naphoz az a hiedelem fűződik, hogy azon, bárhol ássák fel a földet, tüzes szenet találni, mert Szent Lőrinczet ezen sütötték meg. A Szent Mihály után való hét/öt „Lichtbratlmontag"-nak hívják. Mert a rá következő napon kezdik meg a szabók, csizmadiák, asztalosok, bognárok és egyéb mesteremberek a gyertyavilág melletti dolgozást, azaz őszszel és télen este világnál folytatják a munkát. Előtte való vasárnap elköltik a „Lichtbratlu-t. Ezen általában valami jobbféle lakoma értendő, melyen a pecsenye a főétek. A rá következő hétfő a lakomától veszi nevét s félünnep („Anfeiertag"). A szüret kezdetén (wenn „*s Biri aufgsperrt" ist = ha a hegyet megnyitják) mozsarak s pisztolyok durrognak s örömtüzeket gyújtanak. E napokon a szőlőmunkások közt, a fárasztó munka mellett is, széles jókedv uralkodik, melyet újjongatással és dalolással mutatnak ki. Még a költői lélek is megpezsdül bennök, mert kocsit, barmot szőlőgalylyal s virágkoszorúval díszítnek fel. Szüret idején a húsétel járja, mely tavaszszal és nyáron szűken van a vinczellér körűi. Mint a mezei munkás, a szőlőmíves sem feledkezik meg szüretkor a szegény emberekről. Megengedi nekik, hogy a megszedett szőlő- ben böngészhessenek. A szüret végeztével „jó esztendőkben" egy kis tánczos dáridót is szoktak csapni a kocsmában („Presserball" = préselők bálja).