Seite - 541 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

541 Igazi népünnep több helyen az úgy nevezett „Kirchweihe" (búcsú), az egyes gyülekezetek hálaünnepe, mely minden községben más-más napra esik. A készülődés erre a napra (Kirchtag) már hetekkel előbb kezdetét veszi. Söprik, tisztogatják a házat kivíil, belül s oly költséget tesznek, mint akármely legnagyobb egyházi ünnepre. A búcsúra boldog, boldogtalan, rokon és ismerős hivatalos; ki is tesznek magukért, ugyancsak megadják a módját mindennek. De nemcsak a házban, kinn a templomtéren is nagy- Az aratók koszorúja. ban folynak az előkészületek. Ez a feladat a két vagy három legényre („Kirchtag- oder Hüttenbursche") néz, kik, pajtásaiktól választva, már előre megrendelik a muzsikusokat, felállíttatják a tánczoló bódét vagy sátort, s az ünnep napján a rendről gondoskodnak. A tánczhely („Hütte") egyszerű alkotmány, mely galyakkal van befonva s virággal, zászlócskákkal, papiros lánczczal s effélével felczifrázva. Némely helyen nem csinálnak ilyen bódét, hanem a kocsmában tánczolnak. Az ünnep terét többnyire valami karcsú fenyő is díszíti („Kirtabaam" = búcsúfa), melyet a búcsús legények a község erdejéből szereztek, hegyéig lefosztottak s mindennel felékesítve, ünnep előtt való éjszaka felállították.