Seite - 543 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

543 Néhol két-három napig is eltart a búcsú, vagy következő vasárnap van a folytatása. Az is szokás némely vidéken, hogy a búcsút, ha vége van, „eltemetik". Egy álorczás legény siránkozik néhány előtte heverő tört palacz- kon, vagy rongyos zászlőcskán, a muzsikások pedig gyásznótákra zendítenek. Késő őszszel, helyenként azonban csak télen nyílik meg a fonóház. Oly vidékeken ugyanis, hol a paraszttanyák sűrűn, vagy épen helységekké csoportosúlva állanak, a leányok délutánonként, vagy vacsora után össze- összejönnek rokkájukkal valami parasztházban, még pedig felváltva ma Búcsú. ebben, holnap amabban, és fonnak. Emellett természetesen foly a tere-fere, pletyka, találósmesejáték, stb. A yfonóu azonban igazi fészke a népi költé- szetnek is, hol a legcsudálatosabb mondákat, gyönyörűbbnél gyönyörűbb meséket, tőrűlmetszett nótákat és dalokat lehet hallani. Sokszor az egész fonó sereg a mesemondón felejti a figyelmét, egy rokka se pereg a szobában s a háziasszonynak úgy kell hazatuszkolni a leányokat. A hol a tisztességre néznek, férfiszemély nem mehet a fonóba. Hanem aztán odakünn lesnek a legények a hazatérő leányokra, s istenesen „kiharangozzák" őket kolomppal, üres hordóval és korsóval, melyeket ugyancsak kongatnak, továbbá fütytyel és gajdolással olyan búcsúzót csapnak, mely túltesz akármely városi macska-