Seite - 544 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

Ui muzsikán. Iparkodnak is a fonólányok észrevétlenül illanni haza. Egy-egy leányzó ilyenkor örömest ád találkozót a szeretőjének. A hol vacsora után gyűlnek össze fonni, gyakran késő éjjel harmonika vagy czitera mellett járt táncz fejezi be a közös munkát. Minthogy ez esetben természetesen a legények is ott vannak a mulatságon, a fonóház erkölcsi tekintetben nem ritkán elveszti ártatlan voltát. Néhány évtized óta kezd sok vidéken elárvúlni a régi fonóház; a józan korszellem e csöndes helyekre is behatolt s a rokkával együtt egy kedves költészet tündérszálait is jóformán elpusztította. Valamint a fonást, úgy egyéb munkát is közösen szoktak végezni, p. o. a gyümölcs-csomoszolást, alma- s répahámozást, tollfosztást, tilolást. Egy-egy kotnyeles látogatóval ugyancsak elbánnak a leányok, bekenik a képét, vagy tele dugdozzák ruháit pozdorjával. Késő ősz kezdetével az egyház két ünnepet ül egymásután : mindszentet és halottak napját, melyekben az osztrák nép különböző módon vesz részt. Mindszentre fonatos kalácsot sütnek. Ezt adnak mindenekelőtt a háziaknak és a keresztgyerekeknek, mely utóbbiakat azonfölűl sok helyt gyümölcscsel, dióval és pénzzel ajándékozzák meg, vagy ebédre is meg- hívják. De szegény emberek is, gyermekek és felnőttek, kérnek fonatost a gazdagabb házaknál. Némely vidéken egy fehér czipót adnak nekik, ünnep szombatján feketébbet, ünnep napján fehérebbet, melyet mind a kettőt a háziasszony sütött, mit azután úgy tartoznak meghálálni, hogy a szegény lelkekért általában, különösen pedig az elhúnyt családtagokért imádkoznak. Ellenben a finomabb fonatosokat a keresztgyerekek számára a péknél ren- delik meg. Egy-egy vagyonos parasztcsalád mindszentkor száz czipót is elosztogat a szegények közt, s az asszony ilyenkor csak azért is otthon ül, hogy senki, a ki beköszönt, üres kézzel el ne távozzék valahogy. Néhol a felső-ausztriai határ közelében nagyobb suhanczok éjjel is eljárnak „mindszentezni", még pedig néha maszkosan; ablakkopogtatással felverik a gazdasszonyt, a ki aztán a háborítókat musttal, almával, dióval jól tartja, sőt velők egy-két forduló tánczra is kéfiytelen fanyalodni. Az a szép szokás, hogy halottak napján a drága elhúnytak emlékét a sírok feldíszítésével tisztelik, egészben véve inkább a polgári körökre szorítkozik, főleg ott, a hol a parasztházak messzebbre vannak a templomtól. De a gyászistenitiszteletre, és a mindenfelé divó temetőlátogatásra özönlik a parasztság is. A szegény lelkekért bőven áldoznak imádsággal, alamizsnával.