Seite - 547 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

Legények ezt is mondják: „Zeig mir glei' — Mein künftig's Wei'!u Ekkor bal lábbal kell ágyba menni s megfordítva: fejjel lábtul feküdni. Alomban meg fog jelenni a kedves. Nőtelenek Tamás napjától karácsonyig egy almát is hordoznak zsebjükben; ez idő alatt nem mosdanak, nem imád- koznak, sem szentelt vízzel nem hintik meg magukat. Karácsony-estén a külső csűrkapuban, a hol nem igen látja meg őket a háziak szeme, megeszik az almát. Ekkor kell a jövendőbelinek arra menni; de megszólítani nem szabad. Ösmeretesek más egyéb szokások is, mint a saruvetés, fahordás, tőke- vonás, ólomöntés s több efféle. Hallgatódzáskor a leányok szeretnek valami meggyfa alá állani. Ezt megrázva, így verselnek: „Weichselbaum, i schüttr di, Lass ma a Hunderl bellin, Thomas, i bitt1 di: Soll sie mein Manderl meld'n." („Meggyfa, megrázlak, Tamás, kérlek, ugattass egy kis kutyát, hadd jelentse meg az uramat.") Némely leány a disznóólnál is hallgatódzik; ha a „vénje" mozdúl, élemedettebb férjet kap, ha valamelyik fiatalabb disznó röffen, csinos fiatalt. Ha kakasülőnél fülelnek, a megszólaló kakas a házasságjósló. Karácsony éjszakáján keresztútra állanak hallgatódzni. Ha nevetés, dalolás, muzsikálás hallatszik, az örvendetes eseményt jelent esztendőre, leányoknak házasságot is. Imádkozás vagy siránkozó hang szerencsétlen- séget jövendöl. Ha szentelt krétával kört húz az ember maga körűi, a gonosz nem bír vele, s mindenféle jövendőt lát; a felhők formájából a rája váró sorsot következteti, látja, hallja mindazt, a mi a házakban végbemegy. De természetesen ilyenkor sem mukkanni, sem moczczanni nem szabad. Karácsony. Ezt a nagy egyházi ünnepet minden varázsával és mély jelentőségű szokásaival a lakosság minden körében igazi családi ünnepnek fogják fel és ülik meg. Karácsony-este sok családban jászolt állítanak. A gyer- mekeknek eszökre adják, hogy csendesen legyenek, hogy fel ne ébreszszék az alvó Krisztust, a ki majd azért a karácsonyfa ajándékaival örvendezteti meg őket gazdagon. A karácsonyfa évről-évre messzebbre terjeszti csillagzó gályáit; ma már a legtöbb polgárházban ott pompázik, sőt már nem egy parasztházba is besugárzik fénye. A vacsorától a hajnali miséig való időt imádkozással, vallásos énekléssel, elbeszélésekkel és ártatlan játékokkal töltik, mely utóbbiak közül némely családban a kártya ki van rekesztve. A kará- csonynyal nagy számú jellemző szokás és hiedelem van összefüggésben. 69*