Seite - 551 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

551 deczember elseje, Sodorna és Gomorra veszedelmének napja. Magdolna napja (július 22) is szerencsétlen nap. Ezen kilencz ember felköti magát, kilencz vízbe fúl, kilencz pedig akkorát esik, hogy szörnyet hal. így végére értünk az esztendőnek. Mély értelmű szokások és hiedelmek lánczolata jegyzi körfutását, s ha a józanító korszellem sok tekintetben meg- tette is már hatását, az osztrák nép jellemző vonásai még mindenütt elég erősek arra, hogy e nép gondolkodónak, dús kedélyűnek és jóravalónak tűnjék fel az elfogúlatlan kutató és szemlélő előtt. Keresztelés, lakodalom és temetés. Ehhez a három legfontosabb családi eseményhez számos sajátságos, gyakran ősrégi szokás és hiedelem fűződik, melyek az osztrák nép jellemét híven tükröztetik vissza. Míg az évi szokások a nyilvános, nevezetesen pedig a gazdasági életben mutatták be őt, most egyenesen a családba lépünk s annak örömeivel és bajaival ismerkedünk meg. Ha valamely családban szülői öröm készülődik, mind a két házasfél idejekorán a „komahívásra" gondol. Mihamar találnak az atyafiak és isme- rősök közt egy pár becsületes, házzal bíró embert, s a visszautasítástól nem tarthatnak; mert a keresztvízre tartást általánosan „jó", „keresztyéni" dolognak nézik, melyet senki sem útasít vissza, legkevésbbé szegényekkel szemben; annak elfogadásával az ember magának „lépcsőt épít a menny- országba". Különös tisztesség egykeresztszülőre, ha annyi kereszt gyermeke van, hogy egyszer majd azok vihetik ki a sírjához. Ha megszületik a gyermek, az apa felveszi legszebb ruháját s keresztelőre hívja a komákat. Régebben soha sem ment ezüst vagy csontfejű nádbotja nélkül hívogatni. Örömében ezt dobta be először az ajtón a koma házába, mielőtt maga belépett volna; aztán megint fölvette s ugyanezt, ha fiú apjává lett, három- szor ismételte, ikreknél többször, sőt sokszor. Az Ybbs völgyében bemenőre ezeket a fura ritmusokat mondta : „Unter der Hütt'n, ober der Hütt'n — I waar halt da von weg'n 's G'vatterbitt'n; Thats mi nit auslacha, Müassts ma an recht an grossen Oaringschmalz macha." („Gunyhó alatt, gunyhó fölött — komahíni volnék itt; ki ne nevessenek, inkább készítsenek számomra egy jó nagy rántottát.") L