Seite - 560 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

560 döznek útközben (hisz a vőfély régebben sokszor puskával járt) s kurjogat- nak, ujjonganak egész a templomig. A muzsikusok meg nem fogynak ki a nótából. De nem egész szépségesen jutnak ám ezélhoz. A menetet egyszerre csak feltartóztatja egy az utczán keresztbe feszített zsinór vagy láncz. Ezt úgy hívják, hogy: „Fürziehen44 (= Vorziehen). A vőlegénynek már most ki kell váltani a menyasszonyt, „zsinórpénzt44 fizetni; ha nagyon keveset ád, csúfságból legott egy szalmakötelet húznak elébe. Ha kedves a meny- asszony, nagy zajjal szerencsét kívánnak neki, borral és süteménynyel kínálják s gyakran valami szép képpel kedveskednek neki. Ezért a „meg- tiszteltetésért44 külön ajándékot ád, 5—10 forintot, a többiek egy-egy forintot. Ez a szokás Alsó-Ausztriának majd minden részében divatozik, vagy ismeretes. Még megjegyzendő, hogy ezt inkább templomból kijövőre, mint oda menőre űzik. Az oltár előtt az első nyoszolyó rozmaringkoszorút tesz a vőlegény fejére, a melyet ez az esketés után Íziben lekap és zsebébe csúsztat. Ha a menyasszony kezébe kerül, akkor 0 „viseli a kalapot44 a házasságban. A vendégeknek a jegyesekhez intézett köszöntője vagy szerencsekivánata sok helytt az oltár lépcsőjén történik. Dorfstettenben a menyasszony minden szerencsekivánótól egy kis pénzbeli ajándékot is kap. Szokás néhol az is, hogy a lakodalmasok szerencsekivánáskor valamennyien megcsókolják a fiatal házaspárt. Másutt a menyasszonyt csak az asszonyvendégek csókolják meg. Ezalatt a zene víg lakodalmas indulót játszik. Ősrégi, ma azonban már csak ritkán előfordúló szokás a borivás, a „János itala44 az oltár előtt, esketés után. Az üveg, melyet borral tele visznek a templomba, ünnepiesen fel van díszítve. A templomból haza menet a Wechsel-vidéken attól tarthat a vőfély, hogy a rábízott menyasszonyt ellopják. Oly házak előtt, melyekben a házaspárnak rokonai, vagy ismerősei laknak, megáll a lakodalmi menet, s nagyban járja a köszöntés és szerencsekivánat, aztán borral kínálás. Mialatt a vőfély, a kinek a nevezett vidéken az esküvő után is magának szabad vezetnie karon a menyasszonyt, valamely barátjával beszélget, vagy kezet fog, vagy szájához viszi a borospoharat, „elcsípi44 tőle a menyasszonyt valami kópé pajtása, beviszi egy közel házba, ott elbújtatja úgy, hogy a szerencsétlen vitéznek „keményen44 kell keresnie s az ebben segítő legé- nyeknek busásan bort fizetnie. Ha a menet a lakodalmas házhoz ért, új akadály van. Ugyanis be van csukva a ház ajtaja. A vőfélynek be kell zörgetnie és a házőrzőket (egy pár legény, a kik aztán a lakzin „felszolgál-