Seite - 566 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

566 dégek nézők. A mivel megkínálják, a bort Wechsel tájékán szalmaszálon kell szivo^atniok a maskarásoknak. Többnyire éjjel tizenkét órakor, vagy hajnal felé is, más jelenet követ- kezik, melyet a menyasszony — legalább színre — komolyan, ellenben a lakodalmi vendégek szörnyen mulattató tréfának fognak fel, t. i. a „kontyoló- táncz". Van vidék, mely ismeri ezt a nevet, de nem a dolgot magát is. Ott ugyanis délelőtt „tánczolják le a koszorút", melyet a menyasszony mégis egész nap fején hord. Másutt éjféltájban egyszerre csak eltűnik a menyasszony s valami kis szobába veszi magát félre, a hova érte megy a vőfély, kinek a vőlegény ugyancsak szemére lobbantja, hogy oly rosszul vigyázott a reá bízottra. Mihelyt megjelenik a „megtalált", víg muzsikával köszöntik és, miután még egyet körűltánczolt a vőlegénynyel és vőfélylyel, a tánczszoba közepén, hiába sí-rí, egy székre vagy zsámolyra ültetik. A vőfély leveszi a húzódozó fejéről a „hajadoni koszorúját", mialatt a ven- dégek sokhangú gyereksírást utánoznak, a muzsikusok pedig fülszaggató macskazenét csinálnak. Némely helyen gyászzenét játszanak. A koszorú helyébe a menyasszonynak „fejkötő"-t, néhol épen „aranyos" fejkötőt tesznek a fejébe, mire aztán kiskorig visszavonúl, vagy pedig még egyet tánczol előbb a vőlegénynyel. A Morva-mezőn ezelőtt goromba módon úgy tépték ki a menyasszony haja közül a koszorúját s egy pohár vizet öntöttek a nyakába vagy a széke alá; Wechsel vidékén előbb meglazítja az örömapa a koszorút, a Lajtha-kerületben a keresztanya veszi le. Az itt leírt jelenetet is rendesen mondókákkal kisérik, melyek néha szörnyen komoly, megható hangúak; p. o.; Oh, én szűzi jegyesem, S A vőlegény férj és a Ne keserítsen meg, J Jegyes — felesége. Hogy gyönyörű koszorúd ! A l á n y s á g n a U v é g e v a n > Le kellett most tenned. A h á z a s s á g k ö t v e y a n ; A menyasszony s vőlegény Rajta Isten nevében, Névnek immár vége, i S éljetek békében. Wechsel vidékén a nyoszolyóasszony a menyasszonyt, miután fejébe tette a fejkötőt, a vőlegényhez vezeti, mint „feleségét" s egyszersmind átadja neki a levett koszorút. A nevezett vidéken csak a „kontyoló táncz" után jelennek meg a „mas- karások" és az úgy nevezett „Moasenschützen" .* Ez utóbbiak „lényalók", * „Mais" a régibb nyelvben háton vivő kosár-félét jelent.