Seite - 576 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

576 eddig a magas, kúpalakú kalap és „vatermörder*-szerűen felálló s kicsip- kézett inggallér. Lábbelije a parasztnak itt, mint egyebütt még ma is, a csizma volt. A női paraszt viseletben különféle vidékenként ismétlődik a fent említett tipusa a dúdosnak, csillogónak. Az aranyos fejkötővel néhol a sarkantyú- formán kikanyarított linczi fejkötőben találkozunk, a Bécsi-erdő tájékán az úgy nevezett Bindl**- vagy „Knödltt-főkötőt viselték, mely fekete bársonyból ezüst czifrázatú és aranyos vagy ezüstös szegélyű volt; másutt a hátúi fölálló „Brettl-'-főkötőt, melynek drót és lemezpapiros formája pamutgyolcscsal volt borítva; ismét másutt a majd lábnyi magas búbos fejkötőt. Néhol, kivált a hegységben, divatban volt a stájer férfikalap minden díszítmény nélkül. Még emlékezetben vannak különösen a Bécsi-erdő környékén az egykor oly kedvelt „kasztor"-harisnyák betett piros czifrákkal, valamint a különféle színű rozettás, csatos vagy fekete szalagos félezipők és a badeni vászonból való széles kötények. A télies „csuklya" („Gugel"), többnyire fehér, s a szögletein hímvarrásos, ma is divatban van. A férfiak polgári viselete igen hosszú kabátból, térdig való nadrágból, fehér vagy kék harisnyából és czipőből állott. A virágos bársony mellényen massiv ezüstgombok, vagy azok helyett ezüsthúszasok is pompáztak. A polgár ezenkívül nagy becsben tartotta a botját, de nem támasztékképen, hanem úgy hordta kezében, hogy. gazdag ezüstveretjét és selyemből font bojtját látni lehessen. A polgárnő ünneplő viselete hosszú, nehéz zöld vagy kék selyemruha volt, nyakán csipkefodrot vagy piros selyem kendőt viselt, keresztes vagy amuletos gyöngyfűzért és kivágott keresztszalagos czipőt. Fejdísze az aranyos fejkötő volt, valamint az arany melltűnek, fülbevalónak és gyűrűnek sem volt szabad hiányoznia. Ma a polgári viselet falun már sok vidéken alig vagy épen nem különbözik a várositól. A paraszt legfölebb különös ünnepi alkalmakkor veszi föl még a hosszú szárnyú kabátját; ennek helyébe rövidebb kabát lépett. A bugyogó régóta általános divatú. A parasztasszony dúdos ujjú, kurta feszes spenczerjét letette s helyette a kényelmesebb „jopkát" választotta. A fejkötőt mindenütt a kendő váltotta fel, mely egyébiránt a lányoknak, hajói hátra kötve viselik, csinosan áll. Festői viselet maradványait találni még a Wechsel vidékén, hol mrnd a két nem az aranyszállal gazdagon kivarrott veres mellényt hordja. Azon- kívül látni még, kivált a stájer szélen, a zöld stájer kalapot, de gyakran már az ismeretes díszítés nélkül.