Seite - 589 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

589 és Klesheim báró. Mindezeket felülmúlja kedves egyszerűség, a népies hangban jártasság és a tájnyelv visszatükrözésében való ügyesség által Seidl János Gábor. Az ő „Flinserlnu-jei (enyelgései) méltán sorakoznak a felső-ausztriaiak legjobb egykorú költeményei mellé; köztük legbecsesebbek a prózai elbeszélések s ezek közül is első helyen áll a „*s Exarrii'u czímű, melyet eleven festés, kész jellemzés, mozgalmas és mégis egyszerű cselek- vény tűntet ki. Benne egy kis fiú, a ki csak tízig tud olvasni, a veszély sejtelme nélkül beszéli el vak öregapjának, a ki aggodalmas várako- zásban van, a mint apja küzdve menekszik hozzájuk a hegyre franczia marodeurök elől. De Alsó-Ausztriának tulajdonkcpeni költője, a ki tájnyelvét egyszerűen és igazán ábrázolta, a mint előtte és mellette senki, néhány éve észrevétlen halt meg s csak halála után nyerte meg bevégzetlenűl hátrahagyott műve az érdemlett elösmerést. Ez a férfiú mühlbachi Misson József piarista (1803 -1875), költeményének czíme: „da Nacz, a niederösterreichischer Bauernbui, geht in d' Fremd". Missonban nem egy legjobb tulajdonság közös a legnagyobb német tájnyelvi költővel, Reuter Frigyessel. Mint ez, ő is ritka mértékben birja a nép nyelvét. Nem hiába hallatta Grimm Jakab óvó szavát, hogy „a szemérmes tájnyelv húzódozik a zörgő papirostól". No már, a ki, mint Reuter és Misson, nemcsak éles szemmel bepillantott a nép lelkébe, hanem a kinek azon fölül avval a ritka adománynyal kedveskedett a múzsa, hogy le is tudja ábrázolni, a mit e varázstűkörben látott, az megpróbálkoz- hatik ily feladattal! Még több közössége is van Reuterrel: kellő bensőség, a részletező festés adománya. Költői genre-képeiben megragadó igazság van. Van humora is elegendő arra, hogy mulattasson, lebilincseljen. És Misson mindamellett hajótörést szenvedett! Mert Misson idyll-költő, nem epikus. Költeményében nincs cselekvény. Befejezetlen maradt ugyan, de a nyol- czadik énekben „Nácz'tt, a ki eltávozik hazulról, még alig hogy mozdúlt helyéből. Ez a cselekvényhiány bizonyára egyik főoka annak, hogy a költemény minden egyéb jelessége mellett is oly kevés olvasóra talált. De a költőnek dicsőségét, a ki leghívebben és igazán híven tükröztette vissza a honi nyelvet és szokást, el nem lehet venni Missontól. Misson folytatója s méltó utódja volt Strcbl József (1845—1877), szintén piarista szerzetes, Misson hazájabelije és tanítványa. Belekapott a „Nácz" folytatásába. O is ép oly jártas a tájnyelvben, csakhogy kissé el van fogúivá mestere modorában. A cselekvény nála elevenebb, mint Missonnál,