Seite - 596 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

596 erővel föllépő csúcsíves építésbe. Nem tekintve a bécsi Szent István- és a Szent Mihály-templomot, ilyen átmeneti jellegű emlék a schöngraberni egyhajőjú templom mellett, mely az átmenetnek mintegy bevezetője, első sorban a Boldogasszony-templom Bécs-Ujhelyben. Ennek csak hosszú hajója maradt fönn; a román korból való homlokzat és a két toronynak alsó része újabb időben annyira romlásnak indúltak, hogy le kellett bontani. Az átmeneti kornak legpompásabb építménye a lilienfeldi monostor- templom (1202-től 1230-ig), mely majdnem teljesen megmaradt eredeti állapotában, s föltűnően megegyezik a maulbronni és bebenhauseni templo- mokkal. A főhajóhoz két oldalt alacsony mellékhajó csatlakozik; ehhez járul a nagyon kiugró kereszthajó és a tízszög öt oldalából képezett szentélyzárás; az utóbbit kettős folyosó övezi, melynek boltozatát tizenkét karcsú oszlop tartja; az oszlopfőket finom művű levelek és bimbók (részben későbbi eredetűek) díszítik. A nyugati homlokzatot, fájdalom, 1703-ban átalakí- tották, s ekkor a gazdag főkapu is elpusztúlt. Az átmenet idejéből valók még a laai templom, az ardaggeri egyhajójú templom nagy sírbolttal, a zcllerndorfi templom hajója, a régi templom Garsban és a Moos melletti Margarethenben, végűi a michelstetteni templom szentélye, sat. A tágabb értelemben vett egyházi épületekhez tartoznak a zwettli, heiligenkreuzi és lilienfeldi czisterczita kolostoroknak a román építés utolsó évtizedeiben keletkezett keresztfolyosói. Ezek az alább említendő kloster- neuburgi keresztfolyosóval együtt valóban kiváló példái az alsó-ausztriai zárdaépületeknek. Minthogy e keresztfolyosók lassan épültek, azért egyes részeiken az építés idejét egészen világosan föl lehet ismerni, s az építésnek egymásután következő változatai meglepő határozottan érvényesülnek az ablakok ívezetének és bélésének gazdag díszítésén, az oszlopfők sokféleségén, sőt az ablakok alakján is, végűi pedig a keresztboltozat bordáinak tagozásán. 1180-tól 1217-ig épült a zwettli keresztfolyosó, a melyen legvilágosabban jut kifejezésre az átalakúlás a dongaboltozattól kezdve a csúcsívig, mely utóbb a szerkezetben uralomra jut; ez épület a részletek alakításában a leggazda- gabb; változatosan van kifejlesztve és az építés kivitelében igen tanulságos. A heiligenkreuzi keresztfolyosó 1215 körűi épült, a káptalanház és az alsó alvóterem a XlII-ik század első negyedéből valók. A lilienfeldi keresztfolyosó és a káptalanház szintén ez időtájt, 1208-tól 1230-ig, épültek. Meg kell még említenünk, mint a román építés sajátszerű alkotásait, a sírkápolnákat és a keresztelő kápolnákat. A sírkápolnákat a holttestek