Seite - 630 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

630 Krumau várrom, egykor lakhelye a férje, Ottokár által (1261 —1267), eltaszított Ausztriai Margitnak; Dobra vár hatalmas omladéka; Lichtenfels csinos vára, melynek udvar-falain még most is sgrafisso-ékítmények (fekete alapra karczolt rajzok) láthatók; a jelesen újított OttensteÍ7i érdekes freskók- kal (pápák medaillon-képei) díszített oratóriummal; végre Rappottenstein, egyike az ország legszebb és legjobban megőrzött lovagvárainak (a góthok korából). Hét kaput kellett ebben megostromolni, míg az ellenség a felső várig juthatott. A Krems folyó völgyében találjuk Rechberg vár teljesen elpusztult romjait, a svédektől lerombolt Sen/tenberget, a most is lakott Albrechts- berget és egy elhagyott hegyi vadonban HartensteÍ7i várromot egy külön álló sziklakúpon, melyet a szomszéd hegyoldallal egy hosszú híd köt össze. A Weitenthalban láthatjuk Leiben lakott várkastélyt, a romban heverő Mollenburgot, meg a festői Streihviesent, melynek utolsó építtető ura, Reinprechtspöllai Rot Jakab (1556) a délkeleti kerek toronyra azt a fölírást vésette egy kőbe, hogy ő és hites felesége ezt az épületet alapjaitól kezdve alattvalóik verejtéke nélkül, saját erszényükből emeltették. A Thaya partjain levő várak közt Raabs, Khaya és Hardegg romjai a legérdekesebbek. A meredek magaslaton fekvő Khayahoz vivő út két hídon halad át, melyek mindenike egy-egy mély szakadék fölött áll. Hardegg vár külső körűlete 600 méterre rúg, s így e tekintetben ez a legterjedelmesebb várépítménye Alsó-Ausztriának. A vár kápolnájában még megvan egy góth stilban nemesen szerkesztett ablak. Greillenstein, Heidenreichstcin és Pöggstall sík földön levő várak igen figyelemre méltók. Az utóbbinak széles árkán kivűl a kapujával átellenben van egy félköralakban épült elővára is. Pompás meredek födelű s kirúgó lövőrésekkel ellátott tornyait nem régiben, fájdalom, lebontották. Valamint az ország nemesei: úgy a városok polgárai s a nagyobb mezővárosok lakosai is védelmezték magukat a folyvást fenyegető ellenséges támadások ellen. Ezeknek a védelmi építményei szintén széles árkok és párkányzatokkal meg erős tornyokkal ellátott hatalmas kőfalak voltak. Olykor a vízárkon kivűl még másik, alacsonyabb kerítésfalat s azon túl második külső árkot is vontak. A párkányzat mögött a védők kőből vagy fából épült, vagy pedig a fal gyámoszlopain álló folyosón állottak. Noha az új kor a régi erődítvényeket kérlelhetetlenül, olykor irgalmat- lanúl elsöpörte, annyi a mennyi mégis fönnmaradt belőlük, mint példáúl az