Seite - 634 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

34 történik, a központban tartózkodó művészek meghívása nélkül kivihető ne lett volna. E tekintetben a múlt sokkal művésziebbnek és virágzóbbnak tűnik fel, mint a jelenkor; Bécs-Ujhely, Krems, Szt.-Pölten, Horn, Eggenburg, Waidhofen az Ybbs mentén, sőt sokkal kisebb helyek is a középkortól kezdve a barokk-korszakig minden művészeti és műipari ágakban saját letelepedett mesterekkel birnak, kik minden szükségnek megfeleltek úgy, hogy a nem ott letelepűlteknél tett megrendelések csak kivételesen fordúlnak elő. Leginkább bizonyítja ezt a barokk-korszak, melyben ezen vidék művészi élete a legmagasabb pontra emelkedett. Bécs legnagyobb építő mesterei: Hildcbrand, a Galli-Bibienák, az erlachi Fischerek, a mint tudjuk, Bécsen kivűl a koronatartományban csak igen keveset dolgoztak, s mindazáltal az ország nem szenvedett hiányt jeles építő művészekben, s a szt.-pölteni Prandauer, Mungenast és mások elég foglalkozást találtak a nélkül, hogy Bécsben lett volna dolguk. A festők közül jelentékeny művészek léptek föl, mint Bachmann, Beutl, Bergl Melkben, Schmidt János Márton Kremsben, kik inkább Bécsre hatottak vissza, ellenkezőleg az ottani mesterek közül Altomonte Márton, Gran Dániel Bécs helyett állandón Heiligenkreuzban és Szt.-Pöltcnbcn laknak, hogy az egész országot onnan lássák el alkotásaikkal. Midőn a XVIII-ik század kezdetén Melk, Heiligenkreuz, Klosterneuburg, Zwettl, Altenburg, Lilienfeld apátságok s a bécs-újhelyi új zárda hatalmas átalakítási és pompás díszítő munkálatai megindúltak, a dolog természeténél fogva mindezen helyeken önálló, viruló művészi telep és művésziskola keletkezett, hol aztán számtalan oly erővel találkozunk, kik a bécsi művész- élettől egész függetlenül alkotnak; valóban csodálatos látni, hogy azon időben az ily szerzetes házak környékén a legkisebb falukban is hemzsegett a festő, szobrász, márványozó, aranyozó, műlakatos stb., hol ma nincsen kéz, mely a plajbászt csak úgy a hogy is meg tudná fogni. Többé-kevésbbé így volt ez azonban már a legrégibb időktől kezdve, s az egyházi művelődés székhelyei, melyek az országban szétszórva feküdtek, nem csekély részben adtak erre alkalmat. Itt képezték ki magukat, eleintén a hajdan művészetekkel foglalkozó barátok vezetése alatt, az egyházi építé- szetre vállalkozó művészek; ezek a mindinkább szaporodó plébánia- és tcmplomalapításokhoz alkalmazkodtak ugyan, de más ilyen áramlatokkal is érintkeztek s végre a nélkül, hogy közös kiinduló, avagy góczpontjuk lett volna, végre az egész országot elárasztották tarka s rendkívül szétforgácsolt működésökkel.