Seite - 656 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

656 gundit, melyek mindenütt elterjedtek, a hol nekik megfelelő körülményeket találtak. Alsó-Ausztria szőlői többnyire a hegyek déli lejtőin s az elóhalmokon terűinek. Meredek hegyoldalokon van azonban a szőlő Gumpoldskirchen, Vöslau, Klosterneuburg, Nussdorf határában, a Bisambergen és Krems mellett, s a legjobb bor is itt terem. Ott, a hol a szőlők ültetésénél megfelelő kőanyag került elő, számos párkányfal keletkezett (Krems, Spitz); az alsó-ausztriai szőlők jellemző sajátsága azonban a földből (lösz-talaj) készült párkányfalazat, mely határtalan időkig eltart s könnyen előállítható. E föld-terraszok az alsó-ausztriai szőlőhegyeknek számos helyen fölötte sajátos külsőt kölcsönöznek. Mivelhogy hideg télidőben igen gyakran előfordul, hogy a régi tőke elfagy, azért a legalacsonyabb, ű. n. fejre való mívelést szokták választani, mely mellett különösen a szélnek nagyon is kitett helyeken a tőkéket földdel takarhatják le. Négy—hat csap, egy vagy két szemre metszve, fürtökkel borított nyári hajtásokat fakaszt, melyeket másfél méter magas karókhoz kötnek s nyáron át a férgektől óvnak. A zsendülő szőlőt az egyenest e czélra alkalmazott csőszök által őriztetik s a szüret idejét az illető község elöljárósága határozza meg. A pinczék az alsó-ausztriai városokban a házak alatt vannak ugyan, de a vidéken többnyire külön pinczék használtatnak, melyek a faluhoz közel eső s fekvésük- és földjüknél fogva e czélra alkalmas dombokba vannak ásva. E pinczék a gádoruk elé épített kis borházakkal csendes kis tanyák, melyek azonban szabad napokon tanulságos vagy épen mulatságos ízlelő kísérletek színhelyeivé élénkülnek. A hegybe némelykor jó messzire benyúló eme folyosókban a hőmérsék fölötte egyenletes és alacsony úgy, hogy bennök több éves borok is erjedés nélkül állanak el, s a borkereskedőknek mester- ségesen kell utó-forrásukat előidézni. A jó pinczegazdaság első föltétele, a hordók tisztasága, Alsó-Ausztriában mindenütt megvan, s azért is a romlott bor a ritkaságok közé tartozik. Néhány évvel ez előtt még általános szokás volt, hogy az új bort egész az eladásig, még ha ez évekig várakoztatott is magára, a seprején hagyták. Ma már sok helyen az első évben háromszor is lefejtik, a mi a borkereskedésnek jelentékenyen javára van. Legelterjedtebb híre valamennyi alsó-ausztriai borok között a vöslaui- nak van, s ezt ama kitűnő szőlőfajtának köszönheti, melyet a múlt század végén gróf Friesz hozott e vidékre. Az egyszerű kezelés és a helyes keres-