Seite - 670 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

670 használtatik fel. Ehhez a faterméshez, mint az erdőgazdaság fő haszonvéte- léhez járúl még az alom- és az erdei takarmánygyűjtés, a szuroknyerés, az erdei magvak stb. jövedelme. Az erdőgazdaság mindezen nyerstermékeinek összes értéke már fönnebb 15 millió forintra becsültetett; ez összegből mintegy 11 millió a termelésre és szállításra esik s így tulajdonképi tiszta jövedelemnek 4 millió forint marad. Ama nagy mennyiségű tűzi és haszon- fának, melyet maga a tartomány nem fogyaszt el, természetes gyűjtőhelye Bécs, mely nagy szükségletével a fakereskedés góczpontja. A tartománynak csupán éjszaki részeiből irányúi a fakereskedés Cseh- és Németország felé, hová leginkább a Maltsch és Luschnitz folyók közvetítik, lévén azok már a tartomány határától kezdve tutajozhatók. A Bécs felé való faszállításnál még ma is nagy szerepet játszik a vízen való szállítás; azelőtt még inkább, a mikor vasútak hiányában a tengelyen való szállítás csak korlátolt távolságokból volt eszközölhető, s a mikor a tartomány azon részeiben, melyek nem úsztathatták le fájókat Bécsbe, csak csekély haszonnal lehetett értékesíteni a fát: Bécsbe Bajorországból, sőt még Württembergből is jelentékeny famennyiség érkezett a Dunán. Egyébiránt ennek köszönhető az, hogy ma Bécstől még aránylag csekély távolságban is oly hatalmas vén erdőállományok vannak, sőt hogy itt még igazi őserdő jellegű erdórészletekben is gyönyörködhetünk. így a weitrai és karlsstifti kerületekben, közvetlen szomszédságában egy egészen a kor magasabb színvonala szerint mívclt és kezelt erdőnek, ott találjuk e század kezdeteig még fönnállott őserdőnek máig is megmaradt egy részét, holott a Mürz legfelső forrásvidékén volt ú. n. Neuwaldnak hatalmas, 50 méterig felnyúló s egy vagy másfél méter átmérőjű jegenye- és lúczfenyő-törzsekből álló erdeiből néhány év óta alig van már meg valami. De az őserdőnek több száz holdra terjedő képét föltaláljuk még a „Rothwaldtt-ban, a stájer határon, félreeső hegykatlanban, melyet tulajdonosa, Rothschild báró, gondosan őriz ez ős állapotában. Azokban az időkben, melyekbe az itt közlött képek visszaringatnak bennünket, leginkább a vadászat tette az erdőt tulajdonosa szemében becsessé, s habár ezen az előre haladott erdőgazdaság sokat változtatott, azért az erdőnek az igazi erdészre és vadászra ma is csak akkor van meg a teljes ingere, ha azt vad élénkíti. Ez az állapot, hála a legtöbb erdőtulajdonos vadászat iránti szeretetének s a vadat kimélő törvények és egyesületek hatásának, ma is kielégítő mértékben megvan Alsó-Ausztria erdeiben, sőt