Seite - 676 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

Ha az iparágakat csoportonként vizsgáljuk, első sorban az élelmi és élvezeti czikkek ipara ötlik szemünkbe hatalmas termelésével (közel 53 millió forinttal). Egyéb iparágak mellett ide sorozandó a malom- és sörfőző ipar is, melyek közül az előbbeni Alsó-Ausztriára különösen nagy jelentőségű. Nem kevesebb, mint 232 nagyobb őrlőmalom 800 gőz- és több mint 4.600 vízi lóerővel s 1.220 munkással egyedül a vidéken több mint 23 millió forint értéket termelt, mely a bécsi malmokéval 26!/2 millióra emelkedik. A vidék malmainak nagyobb része a Bécsi-erdő alatti negyedre esik, különösen Schwechat, Baden és Ebreichsdorf kerületeire. Az alsó-ausztriai malomipar egyébiránt nem csupán nagy kiterjedé- sével tűnik ki, de van egy más nagy jelentősége is, mely messze túl hat a tartomány határain; ennek köszönhetők ugyanis az őrlés javítása körüli legfontosabb vívmányok, melyeket „bécsi őrlés" név alatt mindenütt alkal- maztak. Illő Alsó-Ausztriának e büszkeségét külön megemlítnünk. A kereszténység előtti időből származó régi vízimalmok, melyekben a liszt és korpa elkülönítése kézi szitákkal történt, meglehetősen változatlanúl maradtak, csakhogy a XVI. század óta a kézi sziták helyét posztó zacskók foglalták el. Ilyen volt a „régi német malom" berendezése, s a paraszt- vagy bérmalmoknál máig is ilyen. A gőz föltalálásával az átalakúlás új korszaka vette kezdetét. Az amerikaiak voltak az elsők, a kik a gőzt malmoknál is alkalmazták hajtóerőnek s a garatokat akként rendezték be, hogy ezentúl nem mindeniknek volt külön vízi kereke, hanem egy kerék és egy főten- gely a köveknek egész sorát hajthatta. Ugyanakkor a nehézkes faszerkezet helyére a vas lépett s végűi az eddigi zacskószekrényt — pitiét — magában működő hengerszekrénynyel cserélték föl. Az ily csigahengerekkel és föl- húzókkal ellátott malmokat nevezték „amerikai műmalmoknak". Maga a lisztkészítés azonban még semmi haladást sem tett e javított szerkezetek által; most is, mint az előtt „parasztra" őröltek. Határozott javítást ez irányban csak e század elején tett Paur Ignácz alsó-ausztriai molnár, az ú. n. dara- vagy „műőrlés" föltalálója. Paur a malomköveket magasra helyezte, hogy sok darát nyerjen, aztán ezt a darát többször keresztül járatván a köveken, egyre elaprózta, miközben egy elmésen készített tisztító gép mindig lefújta róluk a korpát, míg végre az egészen tiszta szép darát őrölte meg az azóta oly ismeretessé és keresetté vált „béllisztté". Ez az őrlési rendszer, mely az alsó-ausztriai s később a magyar lisztnek is hosszú időn át oly kiváló helyet biztosított a világpiaezon, ma