Seite - 684 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

684 arányban állanak e tartomány közgazdasági általános állapotával úgy, hogy a monarchia valamennyi országai között csak az egy Csehország dicseked- hetik hasonló fejlettséggel. Nem kívánunk a múltba messze visszatekinteni, nem a legrégibb idők dunai kereskedésére, a rugiusoknak már Alsó- Ausztriában fekvő piaczaira, vagy az útkényszerre és a megállítási jogra emlékeztetni, melyet e tartomány néhány városa már a XII. században is gyakorolt; elég, ha e helyen a legújabb kor vívmányait veszszük szemügyre. Alsó-Ausztriából indúlt 1782-ben a dunai társaság első hajója osztrák készítményekkel megrakottan Lauterer hidász-százados vezetése alatt egye- nesen Chersonba és Konstantinápolyba. Itt történt 1819-ben az első kísérlet, hogy vájjon a Duna gőzhajókkal járható-e, s itt alakúit 1830-ban az első nagy Duna-gőzhajózási társaság. Alsó-Ausztriában látták az első gőzkocsit vassíneken megindúlni; mert a két régibb osztrák vasútat lovak vontatták s csak az 1836-ban alapított „Ferdinánd14 éjszaki vaspálya mutatta be a Stephensonnál megrendelt első hat „gőzkocsi" új látványát, melyek itt a vasútak korszakát megnyitották. Alsó-Ausztria kapta az első villamos távírót is; mert 1846-ban itt tették az első kísérletet a Bécs és Florisdorf között fölállított rézsodrony vezetékkel, mely később Lundenburgig és Brünnig terjesztetett, s így a mai nagyszerű hálózatnak kezdete volt. Alsó-Ausztria a birodalmi székváros révén a közlekedési intézmények- minden ágában állandó kísérleti tere volt az új találmányoknak és javítások- nak, a mi által a többi tartományoknak mintaképe lett. A közlekedési intéz- mények kiterjedése s használatuknak élénksége is ebben a tartományban fejlett ki leginkább. Minden részeit megnyitották a vasútak; 1885 végén az Ennsen alúli Ausztriának 1.450 kilométer vasútja volt úgy, hogy területének egy-egy négyszög kilométerjére 73 kilométer vasút esik (egész Ausztriában átlag véve csak 44). Vasúti hálózata is ennek a tartománynak a legsűrűbb s postaforgalma olyan élénk, hogy az itteni levelek, nyomtatványok, hír- lapok és csomagok száma (1885-ben 177 millió darab, vagyis egész Ausztria forgalmának egy harmada) sokkal meghaladja a monarchia többi királyságaiét és tartományaiét. Előttünk tehát egy igen kifejlett forgalom összképe áll s mi ezúttal a helyett, hogy berendezéseinek vagy vonalainak egyhangú fejtegetésébe bocsátkoznánk, csak egyet kívánunk figyelmesebben vizsgálni, a mi az egész csoport díszének és büszkeségének tekinthető. Azon az emléken, mely a Semering-pálya építőjének, Ghegának a tiszteletére az alpesi út legmagasabb pontján emeltetett, ugyancsak Ghegá-