Seite - 686 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

686 tűi vasúttal köttessék össze. E föladat lett kezdete annak a mozgalomnak, mely soká tartá a műszaki világ figyelmét feszültségben, s a föladat szeren- csés megoldásával tisztes helyet biztosított az osztrák mérnöki szakmának a vasútak történetében. Mikor a déli vaspálya kiépítése elhatároztatott, a vasúti rendszer, mint a mely az angol síkföldön keletkezett és fejlett ki, csak csekély emelkedésű s hosszan elnyúló kanyarúlatú sík vaspályák építésére irányúit. A mozdonyok is ezen alaphoz voltak alkalmazva s ama kevés meredekebb szakaszokon, melyek a fölépített vaspályákon találkoztak, a vonatokat lovak vagy helyben álló gőzgépek köteleken vontatták. De az ily rövid helyi emelkedések nem téveszthetők össze egy nagy kiterjedésű hegyi vaspályával, melynek az Alpesek hegyvidékébe kell behatolnia. A föladat sikere tehát igen nagy határokon belül volt kérdéses, mert nemcsak arról volt szó, hogy a nehéz alakúlású talajon a pálya számára alkalmas nyomjelzést erőszakoljanak ki, hanem mindenek előtt amaz elvi jelentőségű kérdés eldöntéséről, ha vájjon ezen a pályán mozdonyokkal vagy más eszközökkel történjék-e a szállítás. E föladatnak, melylyel Ghega csaknem egy teljes évtizeden át folyvást foglalkozott, szentelte e lángeszű ember tevékenységét s földeríté a czélokat, melyek felé a vasútügyben a haladásnak irányúlnia kell. Ilyen czélnak ismerte föl a lovak által való vonatás és a kötélvaspályák mellőzését, a mozdonyépítés körüli haladást s így a hegyi vidékbe a mozdony vaspályának bevezetését. Arra határozta tehát magát, hogy a Semeringen keresztül egy oly moz- donyvaspálya iránt tesz javaslatot, mely hihetetleneknek tartott l : 40-es emelkedésekkel s 190 méter félátmérőjű kanyarúlatokkal fogna fölépülni. Oly merésznek tetszett a vállalkozás, hogy még komoly szaktársak is téve- désnek nyilatkoztatták ki azt a föltevést, hogy egy ilyen vasút gőzmozdo- nyokkal legyen járható. E közben a pálya túl az Alpeseken lépésről-lépésre haladt előre Gráczig, Ciliiig, Laibachig. Lehetséges, hogy a Semeringi-út égető kérdése talán nem is nyert volna még befejezést, ha a munkások közt az 1848-ki zavarok következtében beállott inség nem sürgette volna egy nagyobb arányú építkezés megkezdését. Még azon évben belefogtak a könnyebb, 1850-ben pedig a nehezebb szakaszokhoz s 1854-ben az egész Semering-pálya átadatott a forgalomnak. A kettős nyomú vaspálya Gloggnitzot a tenger színtája fölött 438 méternyi magasságban hagyja el s magas tartó és támasztó falakkal a hegyoldalakon haladva, a Semering-hágó alatti nagy tetőponti alagútban