Seite - 15 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

15 hegyláncz húzódik rajta végig, mint legdélkeletibb ága az Alpesek hegy- rendszerének. Ezen hegyláncz két oldalán a Dráva és Száva lapályai terülnek el, melyek a nagy Alföld öbölszerű nyúlványai. E szerint a Dráva és Száva köze egy felől a nagy Alföldhöz, más felől a Duna-Dráva közéhez csatlakozik. Egészen más alakulata és természete van a Kulpától délre cső föld- darabnak s a tengermelléknek; ez leginkább elüt az ország többi vidé- keitől, elkarsztosodott sziklahátaival átmenetül szolgál a balkáni félsziget tartományaihoz. így már a természet különbözően alakította és szabta ki az ország egyes nagy vidékeit s mindegyiknek megadta saját szépségeit; külön-külön arczulattal ruházta föl mindegyiket. Különböző kincsekkel is megáldotta; a hegyek gyomrába sokféle érczeket, kőszenet és más hasznos ásványokat rakott, a mezőségeket dús termőfölddel ruházta föl, s itt is, ott is üde forrásokat, csevegő patakokat, kanyargó ereket és méltóságos lassúsággal hömpölygő folyókat teremtett. Valóban a Kárpátoktól nagyszerű amfi- teátromként körülölelt ország, melyet a Duna, Tisza, Dráva és Száva öntöznek, szép és áldott föld, melyen boldog állam keletkezhetett. Ezt az államot a magyar nemzet alapította s immár egy ezredév óta tartja fenn a legválságosabb viszontagságok közepette. A magyarok ott jöttek be az országba, a hol a határvető hegy koszorú legkeskenyebb. Átkelvén az erdős hegyeken, a völgyek nyílásait követték s akadály nélkül cláraszták az Alföldet. Azután a nagy síkságra szolgáló völgyeken fölfelé nyomulván, csakhamar a hegyes Felföld népeit is meghódoltaták ; átkeltek a Dunán is s a termékeny szép dombvidéket megszállván, a Száváig, sőt a tengerig száguldoztak el gyors paripáikon. Ifjúi hévvel, hősi lelkesedéssel törtek előre hódító őseink, ki-kicsaptak a természetes határokon túl s had- járataikat nyugati és déli irányban messze vidékekre is kiterjesztették. De nem sokára felhagyván csapongó portyázásaikkal, a természet által kiszabott határok között telepedtek meg. Már első vezéreink ösztönszerűleg és helyes tapintattal ott üték fel tanyájokat, a hol az ország természeti központja, szíve van, a honnan egyes vidékeit összegfoglalni legkönnyebben, kormányozni legjobban lehetett. Ezt a központot a Duna nagy hajlata jelöli meg; a Csepel szigete, Budapest környéke az a hely, a hol már Árpád töltötte pihenő napjait. Ezen a vidéken szögellenek egybe, érintkeznek egymással a nagy Alföld, az