Seite - 22 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

22 A Duna tette hazánkat a népvándorlás országútjává már azon ős időkben is, melyekről még a hagyomány is megfeledkezett, de melyeknek nyomait és emlékeit feltaláljuk amaz eszközökben és fegyverekben, melyeket a mostani nemzedék ásogat ki a földből, melyek, bármily különböző nép lakta legyen is hazánkat, mindig azonos civilisatióról tanúskodnak, az ország határain belül Dévény várától az Al-Duna szorosáig, s melyeknek sajátságos jellege főleg nyugat felé terjed s csak kis mértékben éjszak felé. A megalith-korszakból, melyben az ős elefánt s a szarvorrú legeltek a Tisza partjainak ős erdőiben és mocsaraiban, s az ős medvék és hiénák rejtőztek a bihari barlangokban, alig maradtak fenn emberi kézzel alkotott emlékek, minők Franczia- és Angolországban oly gyakoriak. Nálunk nem találtak eddig dolmenek, menhirek és ingó sziklák nyomaira; de a neolith- korban, midőn már a kövek kicsiszolása által alakították a szerszámokat és fegyvereket, elég sűrű lakosság nyoma tűnik fel az országban. Alig van falu, melynek határában elő ne fordúlna egy pár csiszolt kőeszköz, melyet gyakran mint amuletet használ a földmívelő nép. Ha a tehén nem ád elég tejet, ha a kis gyerek foga nehezen hasad: a régiség ez emlékeivel, melyeknek régi használatáról nem maradt fenn semmi hagyomány a nép közt, meg szokták dörzsölni a fájó részeket, a tehén tőgyét, a gyermek száját. Ismeretes tény, hogy a csiszolt kőeszközök alakja az egész világon csaknem egészen azonos. Japánban, Khinában, Indiában és Egyiptomban szintén olyan, mint Európában; de ama körülményben*, hogy a kifúrt eszközök száma nálunk aránylag sokkal nagyobb mint a szomszéd orszá- gokban, meg egy különös alakú, keskeny, hosszú s vastag vésőben, melyet nálunk igen gyakran ásnak ki, oly sajátságokat látunk, melyek hazánk lakóit már amaz időben is megkülönböztették szomszédjaiktól. Az Alföldön, hol kő nem fordúl elő, állatcsontokat, különösen a szarvasneműekét dol- gozták föl fegyverekül és eszközökül. A Tisza mentében mindenütt találunk halmokat, melyek az őskori emberek lakhelyeinek maradványaiból és hulladékaiból támadtak. Ezekből azt látjuk, hogy az akkori lakók halászatból és vadászatból éltek, de földművelést is gyakoroltak; az idő által mcg- szenesített búzaszemek nem mutatnak semmi különbséget az akkori és mostani búza között. Kereskedelmi összeköttetés is volt már akkor és pedig a legtávolibb országokkal is. A kőkori sírokban oly tengeri kagylóból metszett nyaklánczokat találunk, minők csak a Vörös tenger vidékein fordúlnak elő.