Seite - 37 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

37 A gepida volt most az uralkodó nép a mai Magyarországnak a Dunától keletre esó részeiben, s nem kevésbbé veszedelmes szomszédja lett a keleti birodalomnak, mint elébb a góthok. Justinianus császár meghívta tehát a longobardokat, telepedjenek le Pannoniában, az avaroknak pedig, kik most jelentek meg először Európában, s földet kértek a császártól megtelepedésre, oda engedte az alsó Duna balpartját. Még előbb szláv népek is jöttek át a Kárpátokon s benépesíték az elpusztult országot. Némely erdélyi hegységek és folyók még most is szláv neveket viselnek, A nagy-szent-miklósi arany lelet. Állítólag Attila kincse. habár a népvándorlási idők krónikái nem említik az időt, melyben Erdélyt szlávok lakták volna. A longobárdok, gepidák és avarok nem maradhattak soká békében egymás mellett. A harcz először is a longobárdok és gepidák közt ütött ki a Duna partjain. A csatában Alboin, a longobard királyfi, leszúrta a gepida király fiát s ezentúl helyet követelt magának a hősök közt a királyi lako- mákon apja asztalánál. Az öreg király azonban kijelentette, hogy ez csak akkor történhetik meg, ha idegen király övezi fel karddal germán módra. A bátor ifjú egyenesen a gepidák királyához, Kunimundhoz ment s megkérte,