Seite - 40 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

40 hazánkban csak Sziszek és Szerém nevében ismerünk rá Sisciára és Syr- miumra; valamennyi többi római város mostani neve tökéletesen eltér a régitől, a mi azt bizonyítja, hogy ezeknél még a hagyomány is megszakadt, hogy több emberöltőn át lakók nélkül, elpusztult állapotban maradtak s egészen új nemzet által épültek fel újra, mely még régi nevöket sem ismerte s így hézag támadt a hagyományban a régi és az új világ között. De ama népek, melyek a római műveltséget az utolsó nyomig eltörülték s gyakran még az elébbi kor sírjait is kirabolták, még sem voltak műveletlen vadak. Egyéb emlékeket ugyan nem hagytak sírjaiknál, de a mit azokból felásunk, az elég világot vet e népek és idők kultur-életére. Lehetetlen ugyan meg- különböztetni a népvándorlás idejéből származó sírleletek nemzetiségi eredetét; de a kor műveltségének jellege egész Európában ugyanaz és sok tekintetben oly magas fokú, hogy kitűnő tudósok is byzanti ajándékoknak és hadi sarcznak nézték a sírok kincseinek kitűnőbb részét. Oly szép, oly fejlett technikáról tanúskodnak ez emlékek, hogy azoknak eredetét magasabb, meg nem szakított hagyományú műveltségnek akarták tulajdo- nítani; de, a mint e leletek folyvást szaporodtak, végre el kellett ismerni, hogy belföldi készítmények, nem pedig behozott idegen árúk. A sírok ez időben majdnem mind sorosak. Az elégetés nyoma ezekben csak ritkán fordúl elő. A vázakat kelet-nyugoti irányban találjuk eltemetve, arczukkal a kelő nap felé fordítva. Az ékszereket a sötétvörös dalmatinnak (almandin) arany vagy ezüst rekeszekbe foglalása jellemzi; a keszthely-vidéki sírmezőkben, melyeket dr. Lipp Vilmos prémontrei kanonok ásott föl, rendszeresen előfordúl a fülbevalónak a római alaktól egészen eltérő formája, filigrán munkában, hol aranyból, hol ezüstből, hol bronzból, még pedig nagy mennyiségben, milyenek felső Olaszországban és Franczia- országban is találhatók, de csak igen ritkán. Ügy látszik, hogy ez volt az ostrogóthok és longobárdok első idejében az uralkodó női divat; a római stylus melltűvé változik át, a római és pannóniai fibula használata meg- szűnik, a korongfibula jő divatba, melyen a római traditio sokszor félre nem ismerhető. A férfiaknál a csat jő általános használatba, tehát szűk ruha és bőr öv, bronzból, ezüstből és aranyból gazdagon kivert tagokkal és szijj- végekkel díszítve. Kard csak ritkán fordúl elő a halott mellett, s ha mégis van: az egyenes, két élű, hosszú; ellenben a tőr és a kés nem hiányzik soha az úri vázak mellől; a főnököknél a ló temettetett el urával, a kutya