Seite - 43 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

A vezérek kora. A magyar nemzet eredetét a történelem előtti őskor homálya borítja. A hagyományok a nemzet bölcsőjéül Scythiát, éjszaknyugoti Ázsia fensíkját, a pusztai lovas népek tanyáját, emlegetik. A magyar nyelv szerkezete s ősi szavai arra mutatnak, hogy a magyarság a legrégibb korban finn népek köréből szakadt ki ; de ugyancsak a nyelv tanúságai azt is igazolják, hogy a magyar faj századok hosszú során érintkezett török-tatár fajú népekkel, s azok körében fejlődött olyan lovas harczias nemzetté, a milyet Európa népei csak a Volgán túlról beözönlőtt húnokban, avarokban és bolgárokban ismertek. A történelem világánál a magyar nemzet hazáját, honnan Európába költözött, a Közép-Volgától keletre, az Ural hegyláncz mellékén, az ősi Bolgárország és a baskir föld között találjuk. Ide utasítnak bennünket a hazai krónikáinkban föntartott hagyományok ; itt találta a mongol hadjárat előtt néhány évvel a magyarok őseinek maradékait az azok megtérítésére IV. Béla által küldött magyar dominicanus szerzetes, Julianus; itt emlegetik a XIII. század közepén a mongol khánhoz követségben járt Plan-Carpini, 6*