Seite - 44 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

44 Ascellinus és Ruisbroeck szerzetesek az általok Magna Hungariá-wak nevezett ősi Magyarországot. Ez ősi honból vonult ki a magyar nemzet nagyobb része, a X. századi byzanti császár, Konstantin tudósítása szerint, nyomatva az Etil (Volga) és Jajk (Ural) folyók közt tanyázott besenyőktől, kiket viszont a velők szomszéd úzok és kozárok szorítottak. Mint hullám hullámot, úgy hajtott nép népet maga előtt. Az új hont kereső magyarság először Lebediában, az Alsó-Deneper és Don közötti síkon ütötte föl sátrait, a besenyőkkel ellenséges kozárok szomszédságában, kiknek a török fajú népek közt legrendezettebb s leg- hatalmasabb állama Krimben, a Fekete és Azovi tenger éjszaki partjain és a Kaukázus hegyláncz fölötti síkon terült el. Itt szövetségben élt a kozárokkal s részt vett azok háborúiban három esztendeig. Ekkor a kozárok által megvert besenyőktől nyomatva, ismét tovább volt kénytelen vándorolni Atel- vagy Etelközbe, a Deneper, Búg, Neszter, Prúth és Szeret folyók közötti síkságra ; míg a kisebb rész a nemzet testétől örökre elszakadva, kelet felé indúlt, s Persia határaihoz közel, a Kaukázus éjszaki mellékén telepedett meg. A magyarok elhagyott szállásait ekkor az erősebb besenyők foglalták el, mintegy választó falat képezve az előbb szövetséges magyarok és kozárok közt. A nemzet eddig törzsekre és nemzetségekre oszolva közös fejedelmet maga fölött nem ismert ; most a vándorlás viszontagságai égető szükségnek ismertették föl vele az erők összpontosítását, a törzsek közötti laza kötelék szorosabbra fűzését. S a törzsek főnökei a nemzetgyűlés színe előtt vezérökké és parancsnokukká az agg Almos hős fiát, Árpádot választák, kozár módra paizson magok fölé emelék, és a keleti népek szokása szerint karjaikat megmetszve s omló véröket egy edénybe elegyítve, neki ünnepélyesen húséget esküvének. E vér szerződéssel, melyben a nemzet kötelezte magát, hogy vezért mindig Árpád véréből fog választani, mely biztosította a törzsfőnököket, hogy a vezér tanácsából és az országlás tisztéből soha ki nem lesznek rekesztve, biztosította a népet, hogy a mit közerővel szerzendnek, abban mindnyájan közösen részesülnek, halált mondott arra, a ki a vezérhez hútelen lenne, a szerződést megszegő vezért és törzsfőnököt pedig átok alá vetette, le volt téve a magyar alkotmány szilárd sarkköve, meg volt vetve a fegyverrel kivívandó szabad Magyarország alapja.