Seite - 47 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

47 a folyók völgyeiben, mint a helynevek Abaujban, Sárosban, Zemplénben stb. bizonyítják, jóval följebb hatolva, mint a meddig ma a magyar nyelv terjed; a régi lakosok pedig részint a határszéli hegyek közé vonultak, részint mint szántóvetők és barom tenyésztők a földmíveléssel nem foglal- kozó magyarok szolgáivá lettek. Hogy a magyar emberségesen bánt a meghódított lakossággal, s hogy szláv alattvalóit nem sanyargatta oly kíméletlenül, mint hajdan az avarok, hogy a magyar uralom a föld népére nem súlyosodott nagyobb teherrel, mint előbbi apró kényurai nyomása, bizvást következtethetjük abból, hogy a vezérek száz évnél tovább tartó korában, midőn a nemzet haderejének nagy része gyakran éveken át az országon kivül, távol hadjáratokon kalandozott, a keresztény hadi foglyok tömegével folyvást szaporodott idegen lakosság még a riadei és augsburgi vereségek után sem tett semmi kísérletet, hogy a magyar uralmat lerázza s az előbbi állapotot visszaállítsa. Hogy a honfoglalás a IX. század utolsó éveiben teljesen be volt végezve, kétségtelenné teszi a magyarok felső-olaszországi hadjárata, mely 899 tavaszán kezdődve egy álló esztendőnél tovább tartott, s melyre csak a mai magyar föld teljes meghódítása és biztosítása után lehetett vállal- kozniok. E hadjárat elején a lehetetlenséget nem ismerő magyar lovasság, miután a lagúnák szigeteit elfoglalta, lóháton és tömlőkön a malamoccói csatornába hatolva, magát Velenczét is megkísértette bevenni ; e vakmerő vállalat azonban a velenczei gyakorlott hajóhad által kifejtett védelmen meghiusúlt (899-ik év julius hó 29-én). Egy pár hónap múlva, a brentai döntő ütközet után, melyben a magyar könnyű lovasság taktikai előnye a túlnyomó olasz hadsereget tönkre tette, egész Felső-Olaszország tárva állt a magyar hadak előtt, melyek, miután Felső-Olaszországot a határszéli havasokig beszáguldozták s a Pón átkelve, Párma és Modena vidékét is rettegéssel töltötték el, végre Berengár király által nagy ajándékokkal hazatérésre biratva, Friaulon és Isztrián, az ettől fogva magyarok útjának (strada Ungarorum) nevezett vonalon, gazdag zsákmánynyal vonúltak haza. E sikerült hadjárat nyitotta meg a magyarok európai nagyszerű had- járatainak félszázadnál tovább tartott hosszú sorát. Ezekért csak magát a pusztailag élő, kiválólag harczra termett és szervezett, és így a háborúra utalt magyar nemzetet tenni felelőssé, mely hazát is fegyverrel szerzett s annak föntartására csak fegyverei diadalában láthatta a biztosítékot, elfogúltság volna. E hadjáratok keletkezésének és sikerének kulcsát nem-