Seite - 50 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

50 E fegyverszünet alatt, melybe Henrik saját herczegségén kívül a többi nemet tartományok nem voltak befoglalva, csak egyszer, 926-ban látjuk a magyar hadakat Németországban, midőn a bajor földön átvonulva, a sváb földet, azután Elsasst és Lotharingiát is bekalandozták. E hadjáratra vonatkozólag birjuk a st.-galleni monostorba vetődött magyar lovascsapat élethű leírását a X. század második felében élt Ekkehard szerzetesnek szem- tanúk után adott leírásában, melynek érdekes epizódjaiban lehetetlen a természet nyers, szilaj, hirtelen föllobbanó, de hirtelen ki is engesztelődő, vidor életkedvű s romlatlan lelkű fiaira, a magyar nemzeti jellem máig is feltűnő vonásaira, rá nem ismernünk. Midőn a fegyverszünet utolsó esztendeje közelgett, Henrik már elég erősnek érezte magát és nemzetét, hogy a magyarokkal megmérkőzzék, s a magyar követséget, mely a fizetni elmulasztott adóért ment hozzá, üres kézzel utasította vissza. A magyarok erre a 932-dik év őszén támadással feleltek, a szász földet és Thüringiát hadaikkal elárasztották; de egyes szétszórt csapataikat, melyek a zord időben éhségtől és fagytól is sokat szenvedtek, a halálbüntetés alatt fegyverbe parancsolt nép üldözőbe vette és szétverte, magát a főtábort pedig Henrik válogatott s jól begyakorlott lovasságával meglepve, vérengző viadal után teljesen tönkre tette. (933 márczius 15.) Ez volt az első döntő győzedelem, melyet német hadak nyílt csatában a magyarok fölött nyertek. Henrik haláláig (936 július 2.) nem háborgatták többé a magyarok a német birodalmat. E közben 934-ben Konstantinápoly falai alá száguldozva folytatták a megszokott kalandozást.; de, a mint Henrik fia és utódja, az ifjú I. Ottó trónra léptével újra kitört a német törzsek viszálya : már a 936. év vége felé a sváb és frank földön termettek, azután kora tavaszszal a Rajnán Wormsnál átkelve, Lotharingiát és Elsasst most már harmadszor özönlötték el, majd Orleansnál a Loire-on átnyomúlva, a tengerig hatoltak, onnan Burgundián és a mai Savoyán átvonúlva, áttörtek a járhatatlanoknak hitt havasokon, Olaszországot Nápolyon túl is benyargalták, s úgy tértek vissza az egy esztendőnél tovább tartott diadalmas hadjáratból, melynek végrehajtására vállalkozni Európában akkor csak a magyar könnyű lovasság merészkedhetett. Nem volt ily szerencsés szászföldi berohanásuk, melyet, a birodalom belviszályait fölhasználva, 938-ban ismét megkísértettek, mikor csapataik egy része Dortmund mellett a Hunncntránkénck nevezett mocsáros erdő-