Seite - 53 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

53 Hatásuk mindazáltal a nemzetnek csak kis részére terjedett ki, és még nem biztosíthatott teljes diadalt a kereszténységnek a pogányság fölött. A keresztény magyar állam megalapítására Gejzának keresztény hitben nevelt fia, István, a magyar nemzet igazi apostola, volt hivatva, ki még atyja életében nőül vette a német császári családból II. Henrik bajor herczeg leányát, Gizellát, s midőn atyja halálával a vezéri hatalmat kezébe vette (997)5 kiké mély meggyőződésével, ifjúi tettereje egész hevével fogott az élete föladatául kitűzött munkához. Szóval és tettel, intéssel és példaadással, szelid és kemény eszközökkel ő maga lett a térítés vezetője, valódi éltető lelke. István egyházi és politikai újítása, különösen az a parancsa, hogy, mint ő maga tette, mindenki bocsássa szabadon keresztény rabszolgáit, visszatetszéssel találkozott az ős vallás és régi kormányrendszer híveinél, kik az idegen befolyást gyűlölték s ellenszenvvel tekintettek az István udvarában szereplő idegen papokra, külföldi lovagokra és jövevényekre. A lázadás zászlaját túl a Dunán, a Somogyságban, a törzsfőnökök egyikének utódja, Kopány, a tar Zirind fia, tűzte ki. István Esztergom közelében, a Garam partján gyűjtötte össze táborát, hol őt Hont és Pázmán német lovagok, több máig is virágzó magyar főnemes család (mint a Forgáchok s a kihalt Szentgyörgyi grófok) ősei, német szokás szerint lovaggá avatták. Hadai a Ják nemzetség alapítója, a Niczky család őse, a német Venczelin vezérlete alatt a Veszprém várát vívó fölkelőket leverték s a lázadást vérbe fojtották. E diadal után István kettőztetett erélylyel látott az egyház szerve- zéséhez; papokat, szerzeteseket hivott az országba, minden tíz faluval egyházat építtetett, tíz püspökséget szervezett, a magyar egyház élére érsekséget állított, s annak székhelyéül a fejedelmi lakot, Esztergomot jelölte ki. Hogy egyházi intézkedéseit s a polgári alkotmány átalakítását szen- tesíttesse, István az érseki székre általa kiszemelt Astricust Rómába küldötte s a pápától áldást és koronát kért. II. Sylvester pápa örömmel fogadta a magyar nemzet lelki hódolatát, melynek független országában a szent szék biztos támaszra számíthatott a császári hatalom ellen, s Astricust a Boleszláv lengyel fejedelem számára készíttetett koronával s egy bullával küldte vissza, melyben Istvánt és utódjait, kik megválasztatva e koronával meg fognak koronáztatni, a magyar egyház fölötti rendelkezést illetőleg a legkiterjed-