Seite - 56 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

56 ez irányban is támogatásra számíthatott. Midőn István a szent szék által szentesíttette egyházi és polgári alkotásait, útját vágta mindazon törek- véseknek, melyek az atyja életében megindult térítések alkalmával Magyar- ország függetlenségének megsemmisítésére voltak irányozva. Az alkotmány átalakításában István erélylyel, mérséklettel járt el ; nem rombolta le a régit, hanem csak a keresztény monarchia követel- ményeihez képest átalakította. A törzsfőnökök hatalmát megtörvén, a nemzetet a szó teljes értelmében egygyé olvasztotta; a kormányzói, tör- vényhozói s birói hatalmat a maga, mint a nemzet fönse'gének képviselője kezében összpontosította. Az új alkotmány által azonban nem fojtotta el a nemzet vérévé vált szabadságszeretetet ; sőt, midőn a törzsek és nemzet- ségek közös birtoklási rendszerét megszűntetve, törvényben kimondotta, hogy ki-ki legyen ura mind saját jószágainak, mind a királytól nyert adományoknak, s azokról neje, fiai, leányai, rokonai vagy az egyház részére szabadon rendelkezhessék: az egyéni szabadságot a koronával szemben is biztosította. A honfoglalók utódjai által örökölt birtokokba, valamint saját adományaiba István nem vitte be a hűbériség természetét, azok az illetőknek úgy a törzsek, mint a korona irányában szabad örökségei maradtak. Hűbéri természetűeknek csak az állam tulajdonát képezett várakhoz tartozó földek mondhatók, melyeket István hadi szolgálat kötelezettségével s e mellett firól fira öröklés jogával adományozott a várispánok zászlai alá rendelt várkatonaságnak. A törvényhozásban nem járt el önkényesen; törvényeit az ország legfőbb méltóságaiból, a nemzet előkelőiből alkotott királyi tanács meghall- gatásával adta ki; az általa megalapított vármegyei rendszerben pedig, mely az ő korában kiválólag katonai és kormányzási czélokra szolgált, s a teljesen szabadokra, vagyis nemesekre ki nem terjedt, oly intézményt honosított meg, mely idők folytán a kor szükségeihez képest fejlődve, a lakosság minden osztályát felölelve, az alkotmányos szabadság véd- bástyája lett. Az igazságszolgáltatást a törzsfőnökök kezéből kivévén, azt az általa kinevezett bírák, a vár népei fölött az ispánok által gyakoroltatta; a szabad birtokosok, a papi, úri és nemesi rend ügyeiben pedig vagy maga személyesen, vagy udvarának legfőbb birája, a nádor mondott Ítéletet. Az ország haderejét szervezve, megalkotta a királyi sereget, melynek zömét az ispánok zászlai alatt szolgáló várkatonaság képezte. E mellett