Seite - 60 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

60 tény világ fölötti uralomra törekedett, sikerrel folytatott háborút, melyben seregei Bécset is elfoglalták s az ország határait a Morván és Lajthán túl a Fischáig terjesztették (1030). Az a csapás, mely Istvánt a trónra már kijelölt egyetlen fia, Imre herczeg váratlan halálával sújtotta (1031), a különben is betegeskedő agg királyt teljesen leverte; udvarában ezután neje, Gizella, II. Henrik császár nővére s az idegenek pártja ragadta kezébe a hatalmat. Ez az idegen párt, hogy a trónt Péter, István húgának Urseolo Ottó velenczei dogétól származott fia, a királyi testőrség parancsnoka számára biztosítsa, Vazult, Mihály fiát, István unokatestvérét, Nyitrán megvakíttatta s megsiketíttette, Szár László fiait, Endrét, Bélát és Leventét pedig, kiknek a menekülést maga a testileg, lelkileg megtört király tanácsolta, külföldre szalasztotta. Az egykor erélyes, hatalmas király ekkor már csak árnyéka volt önmagának, s a halál rá nézve szabadító angyallá vált. Magyarország első apostoli királya 1038-ban, épen megkoronáztatása évforduló napján, augusztus 15-én hunyt el s az általa építtetett székes-fehérvári egyház sírboltjába a nemzet siralma közt temettetett el. Az újjá alkotott magyar állam István által adott alkotmánya nyolcz század viharai közt mindig védpaizsa s megmentője volt a nemzet életének; ezért tekint ma is minden magyar áhítatos tisztelettel az el nem porladt „dicsőséges szent jobb kéz"-re, mely Magyarország alkotmányos szabadságának alapköveit lerakta. Az István trónját méltatlanúl bitorló Péter, német és olasz kegyen- czeitől környezve, zsarnoki dölyffel uralkodott három esztendeig; ekkor elűzte a türelmét vesztett nemzet fölkelése, s Abát, keresztény nevén Sámuelt, István húgának férjét, emelte a trónra (1041). A menekült Péter III. Henrik német királyhoz folyamodott segélyért, s a német király, hogy Magyarországot hatalma alá hajthassa, Pétert csak- ugyan pártfogásába vette. Aba azért egyszerre három oldalról intézett támadást a német birodalom ellen ; maga egy hadosztálylyal Tullnig nyomúlt s szerencsével járt, de a másik két betörő magyar sereg a Morva folyónál és Pettau mellett vereséget szenvedett (1042). III. Henrik még azon évben berontott a magyar földre, Haimburgot, mely akkor magyar végvár vaia, megvívta, Pozsonyt bevette és földúlta, s a Garam vizéig nyomúlt, de a tél közeledtével, miután meggyőződött, hogy a magyarok a gyűlölt Pétert vissza nem fogadják, védenczével együtt visszavonúlt.