Seite - 62 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

62 dött, hogy a császár Magyarország fölött fönhatóságot követel, és így a háború kikerülhetetlen: országa védelmére haza hívta Lengyelországból öcscsét, a vitéz Bélát, átadta neki fejedelmi joggal az ország harmadrészét, s minthogy még ekkor gyermeke nem volt, halála esetére trónját is neki igérte. Az ország ezen első felosztása, melyhez később a királyfiak jogot tartottak, az Arpád-királyok korában sok belvillongásnak és polgárhábo- rúnak vált forrásává. Az ország hadai Endre és Béla vezérlete alatt diadallal verték vissza a császár támadását, a hódítni jött német sereg nagy része a Vértes-hegyek közt veszett el (1051); következő évben pedig III. Henrik Pozsony alatt vallott kudarczot, hol ostromló hajóhadát magyar búvárok elsüly esz tették. Még két évig folyt a háború, melyben most már a magyarok támadtak s azután abba maradt külön békekötés nélkül. A hatalmas német császár nem tudta legyőzni Magyarországot. Az a jó viszony, mely Endre és öcscse, Béla közt fönnállt s az ország- nak is javára vált, azonnal bomlásnak indúlt, a mint Endre az öcscsének igért koronát fiára kivánta szállítani, s hogy fia trónöröklését biztosítsa, a gyermek Salamont, kit IV. Henrik német király nővérével jegyzett el, 1058-ban megkoronáztatta. A király és herczeg udvari emberei kölcsönösen szították a testvérek meghasonlását, mely végre nyilt háborúban tört ki. Béla nem érezhetvén magát biztosságban, Lengyelországba menekült, de onnan lengyel segélyhadakkal tért vissza, s a nemzeti párt által támogatva, bátyját, ki német segélylyel folytatta a háborút, legyőzte és elejtette, s így a koronát magához ragadta (1060). Bélának, kit a fegyverre kelt nemzet emelt a trónra, le kellett küz- deni a forradalmi szellemet, mely az általa Székes-Fehérvárra összehívott országgyűlésen fenyegetőleg lépett föl ellene. Az ide összegyúlt néptömeg zajongva követelte az új királytól a kereszténység eltörlését s az ősi vallás visszaállítását. Béla három napi határidőt kötött ki magának az elhatáro- zásra ; ez alatt a szomszéd vármegyék zászlóaljait összegyűjtötte, a lázongó tömeget megrohanta, szétverette és így a pogányság ez utolsó kitörését elfojtotta. Uralkodása, melyet a krónikák magasztalással emlegetnek, rövid ideig tartott; két év múlva azután, hogy a koronát kivívta, épen, mikor IV. Henrik német király fegyverrel készúlt Endre fiát, Salamont a magyar trónra helyezni, Béla, összeomló trónja által összetörve, hirtelen meghalt (1063).