Seite - 65 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

Szent István pannonhalmi alapító levelének kezdete (IOOI). telten követelte tőle a szent szék fönhatóságának elismerését. László azonban országa függetlenségét a szent székkel szemben is fönn akarta s fönn bírta tartani, s hallgatással mellőzte a pápa követelését. S VII. Gergely, ki a pápaságnak a császárság elleni küzdelmében az önálló Magyarországra biztosan számíthatott, meggyőződve László férfias, hajthatatlan jelleméről, nemcsak fölhagyott igényével, hanem azt is elnézte, hogy László rokonát, Boleszláv lengyel királyt, kit a krakkói püspök meggyilkolásáért az egyház kiátkozott s népe elkergetett, vendégszeretettel fogadja. A bukott Salamon ügyében ismét a főpapság lépett föl s kiengesz- telte iránta Lászlót, ki megígérte, hogy rokona eltartásáról királyilag fog gondoskodni. A nyughatatlan ifjú azonban nem birt sorsával kibékülni s terveket forralt trónja visszafoglalására. Ezért aztán László elfogatta s Visegrád egyik tornyába záratta, melyet a nép ma is Salamon tornyának nevez. 1083. augusztus 20-dikán, midőn a nemzet első királya, István és fia, Imre szentté avattatását ünnepelte, László király a papság kérelmére visszaadta ugyan fogoly rokona szabadságát, de az uralkodásra vágyó ifjú nem tudott a hazában nyugtot találni s 1084-ben Németországba szökött. De a saját bajával elfoglalt IV. Henriknél s még nejénél, a császár húgánál, sem találván szíves fogadtatásra, az Erdélytől keletre tanyázó kúnokhoz vette magát s Erdélyt a kúnoknak igérte, ha segélyökkel trónját vissza- foglalhatja. Ez a kétségbe esett vállalat szerencsétlenül ütött ki ; László király a berohant kúnokat Munkácsnál összetörte (1086). A bujdosóvá lett Salamon utóljára a byzanti birodalomba betört besenyőkhöz csatla- kozott s azok le veretése alkalmával a csatatéren találta halálát. Magyarország, mely István halála után majdnem 40 esztendeig forra- dalmakban s pártharczokban vérzett s önállóságában is fenyegetve volt, M. 9