Seite - 68 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

68 a horvát partvidéket már egy század óta igyekezett hatalma alá vetni. Ez alatt honn Almos több ízben tört bátyja megbuktatására. A király és öcscse hadai már 1103-ban szemben állottak egymással a Tisza partján; de a hazafiak kerülni óhajtották a polgári vérontást s fegyverszünetet eszközöltek. Ez alatt aztán a két fél előkelői közös gyűlést tartván, kimon- dották, hogy egymás ellen nem harczolnak, s a viszály eligazítását a testvérek párbajára utasították. így a két testvér kénytelen, kelletlen kiengesztelődött egymással. Három év múlva Almos V. Henrik német királyhoz szökött s tőle kért segélyt bátyja ellen ; de czélját nem érhetvén, bűnbánólag visszatért s bátyjá- tól újra kegyelmet nyert. Nem sokára Lengyelországba futott s onnan Abaújvárig nyomúlt hadaival. Kálmán itt túlnyomó erővel jelent meg s a várba zárkózott Almost ostrommal szándékozott kézre keríteni, ki is, a mint ügyét veszve látta, bűnbánatot színlelve bátyja lábához borúit s harmadszor is bocsánatot nyert. A gyanú tövise azonban benn maradt a testvérek szívében, s Almos, bátyja bosszújától rettegve, ismét Németországba mene- kült s 1107. karácsony ünnepén Mainzban V. Henrikhez folyamodott segélyért, ki most annyival is inkább késznek mutatkozott pártolására, mert a Kálmán által meghódított Dalmácziához, mint a német birodalom hűbérének állított tartományhoz, ő is igényt tartott. V. Henrik meg is indította a hadjáratot, ostrom alá fogta Pozsonyt (1108), míg szövetségese, a cseh fejedelem, a Vág völgyét pusztította: de a táborozás sikeretlen maradt, s azzal Almos sem nyert egyebet, mint azt, hogy Henrik, midőn a Dalmácziából Pozsony védelmére siető Kálmánnal békét kötött, részére büntetlenséget eszközölt ki. Álmos ekkor, hogy magát bűnbánónak mutassa, a szent földre zarán- dokolt, de onnan visszatérve, párthíveivel újabb fondorlatokon törte fejét, Kálmán király pecsétje.