Seite - 71 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

71 felé, s szófiai táborából követeket küldvén a magyarokhoz, az ifjabb herczeg, a görög császári családba házasodott István, trónra emeltetését követelte, azt vitatván, hogy a magyar korona a törvényes szokás szerint nem a király legidősb fiát, hanem testvérét illeti. A magyarok nem voltak hajlandók ezen követelés jogosságát elismerni; de, minthogy Manuel fegy- verrel adott súlyt szavának, az ifjú királyt pedig édes anyja a veszély színhelyéről az ország határszélére, Pozsonyba vitte, készeknek nyilatkoztak nem ugyan Istvánt, hanem bátyját, Lászlót királylyá emelni. Manuel e fél sikerrel is megelégedett s csak azt követelte, hogy a magyarok adják meg Istvánnak, a megkoronázandó király öcscsének, a trónörököst megillető „uram" czímet. így került a ko- rona egy pár hónap múlva III. Ist- ván koronáztatása után IL László fejére. Ez az ifjú király nem sokáig birta a bitorolt koronát ; már 1162. elején elhalt, s öcscse, a görög császár védencze, IV. István foglalta el trónját ; de a törvényes király híveit üldöző zsarnok ellen, ki a Szeremséget hálából Manuel- nek engedte, a nemzet csakhamar fegyverre kelt, s IV. István még azon év nyarán párthíveivel együtt menekülni volt kénytelen. Manuel, hogy elúzött pártfogoltját visszaigtassa, Nándor-Fehérvárnál ütött tábort, míg a magyarok a túlsó parton foglaltak vele szemben állást. A császár ekkor, értesülve az elkeseredett hangúlatról, mely az országban a bitorló IV. István ellen uralkodott, alkudozásra fogta a dolgot. Követe által kinyilatkoztatta, hogy kész lemondani IV. István pártolásáról, s fölkérte III. Istvánt, adja át neki öcscsét, Bélát, hogy leányát, Máriát vele eljegyezze, s minthogy fia nincs, trónja örökösévé nevelje. így megtörtént a kiegyezés, Manuel magával vitte Bélát, ki Konstantinápolyban Alexius nevet és despota czímet kapott, s a császár leányával eljegyeztetett. Öt szemelte ki a császár terve végrehajtójának, hogy Magyarországot a keleti birodalomba kebelezze. Mennyire nem volt önzetlen a császár ez eljárásában, nem sokára kitűnt, III. István pecsétje.