Seite - 75 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

75 Endrének pedig jószágokat és kincseket hagyott, hogy fogadalmát teljesítse, vagyis a keresztes hadjáratban részt vegyen (1196). Endre nagyravágyása, ki atyja hagyatékán nem a szentföldi had- járatra, hanem saját önző czéljaira toborzott hadakat, s a régi szokás szerint osztályrészt követelve, Horvát- és Dalmátországot tettleg birtokába vette s Rámát és Chulmiát, a mai Boszniát és Herczegovinát is elfoglalta, polgárháborút idézett elő, melyben a szerencse Imre királynak kedvezett. Endre Leopold osztrák herczeghez menekült, miért Imre Ausztria határ- Középkori egyházi szerelvények. széleit is túzzel-vassal pusztította. A testvéreket a pápa közbenjárása birta kiegyezésre, még pedig úgy, hogy Endre megnyerte a követelt Horvát- és Dalmátországot (1200). A nyugalom helyreálltával Imre, öcscsével együtt, a szerb fejedelmi család viszályába avatkozva, Szerbiát a magyar korona felsősége alá vetette (1202) s hódítását a bolgár föld nyugoti részére is kiterjesztvén, czímei közé ezen országok királyi czímét is fölvette. A testvérek egyetértése nem tartott sokáig. A király és Endre hadai a Dráva mellett állottak szemben egymással. Imre a fegyver kétes kimenc- 10*