Seite - 78 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

78 II. Endre a szent szék sürgetésének engedve, végre elhatározta, hogy fogadalmát teljesíti. Velenczétől bérelt hajókon, melyekért Zárát örökre Velenczének engedte, Spalatóból fényes kísérettel megindulván, 1217. év őszén a szent földre érkezett. Ez a hadjárat nem termett számára babérokat. A táborhegyi vár, melyet a jeruzsálemi és cyprusi királyok hadaival késő őszszel ostrom alá fogott, a támadásokat visszaverte, s a lehangolt keresz- tény sereg, a hideg zord időben éhség és dögvész által megtizedelve, a vezérek meghasonlása miatt fölbomlott. Endre három hónapi sikertelen táborozás után visszasietett országába, melyben távol léte alatt tetőpontra hágott a zavar és fejetlenség. Az országot, melyből a féktelen urak a kor- mányzóul hagyott János esztergomi érseket kikergették, teljesen fölfordulva, a királyi jószágokat és jövedelmeket elfoglalva, a várjobbágyokat és köz- nemességet az urak által elnyomva, a népet ezek és a tisztviselők által sanyargatva találta. Nem lévén ereje a fölbomlott rend helyreállítására, a szent szék átkát kérte a törvények lábbal tapodói ellen. Hogy a saját pazarlása által is megrongált kincstára szükségén segítsen, évenkint új meg új pénzt, mindig rosszabbat veretett, a királyi jövedelmeket, még az adókat is, izmaelitáknak és zsidóknak adta zálogba vagy haszonbérbe, s hogy a hatalmas urakat zászlóaljaik kiállítására birja, a még megmaradt várjószá- gokat s koronái uradalmakat nekik adományozta s egész vármegyéket is átengedett örök birtokúl. Annyira ment a király tékozlása, hogy a pápa jogosítva érezte magát a beavatkozásra, s meghagyta neki, hogy a koro- náztatásakor letett esküje ellenére elidegenített királyi javakat vegye vissza, még ha esküvel fogadta volna is, hogy azokat soha vissza nem veszi (1220). Midőn Endre a várjószágok visszavételére parancsot adott s a vár- megyékbe biztosokat küldött, az érdekelt urak azzal igyekeztek e rendelet végrehajtását gátolni, hogy meghasonlást idéztek elő az öreg király és fia, a gyermek korában megkoronázott Béla közt. Az elnyomott köznemesség a reformokat sürgető ifjú király pártjára állt, s a reformokat ellenző főurak ellen fegyverrel szándékozott kivívni követeléseit. Endre, hogy a belháborút és saját bukását megelőzze, kénytelen volt engedni, országgyűlést hivott össze, s kiadta az arany bullát, melyben a törvényes rendet helyreállította, a nemesség személyes szabadságát s birtokjogát biztosította, szabadságot adván a bulla záradékában a főpapoknak, uraknak és nemeseknek, hogy ha ő vagy utódai a bulla rendeletei ellen vétetnének, hútlenség vétke nélkül ellenmondhassanak és ellenállhassanak (1222).