Seite - 81 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

81 gyanúsították, hogy mint a tatárok szövetségesei s kémei jöttek az országba ; a nép dühe oly fenyegetőleg fordult az árúlóknak hirdetett kúnok ellen, hogy a király kénytelen volt Kuthent Pesten saját fegyvereseivel őriztetni, hogy megmenthesse. 1241 márczius 12-én tört át a tatárok előhada a vereczkei szoroson s oly villámgyorsasággal nyomúlt elő, hogy portyázói öt nap múlva már Pest közelében égettek és raboltak, hova a király táborába parancsolta az ország és a kúnok hadait s várta a külföldi segélyt, mely végkép elmaradt, mert csak Fridrik osztrák herczeg jelent meg csekély kísérettel. A Pest falai alatt folytatott csatározások alkalmával Fridriknek sikerült egy tatár foglyot ejteni. A mint a nép ezt kúnnak ismerte föl, halált kiáltott a kúnokra, s Fridrik által is izgatva, Kuthen lakára rontott s őt és családját leöldökölte. Az e miatt elkese- redett kúnok a magyarok ellen fordították fegyverüket s most a tatárokkal versengve pusztí- tották az országot. Béla a főpapok, urak, vár- megyék dandáraival Pest alól a Sajóig üldözte a tatárok vissza- vonúló előhadát. Itt találta szem- ben Batu khánnak sokszorosan túlnyomó seregét, mely ellen a mohi pusztán szekérvárba zárkózott. A magyar tábor nemcsak számra, de vezérletre s fegyelemre nézve sem mérkőzhetett a vak engedelmességhez s tapasztalt hadvezérei alatt győ- zedelmekhez szokott tatár sereggel. A Sajó mellett vívott ütközetben (ápril 11) a magyar sereg nagy része elhullott a tatárok nyílzápora alatt, a menekülőket mérföldekre üldözte s öldökölte a könnyű tatár lovasság. Béla csak hívei, a Forgácsok s a Fáyak ősei, önfeláldozásával menekül- hetett meg az üldözők elől. Ez egyetlenegy vesztett ütközettel Magyarország ellenállási ereje meg lett törve, a tatárok Erdélyből és Morvából betört hadosztályaikkal egyesülve, a Dunáig kényökre, kedvökre dúlhattak. M. 11 II. András király arany bullája.