Seite - 85 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

talált s a csehek elleni háború megindítására izgatott. Henrik nem sokára összeütközésbe jött a cseh király rokonával és titkos hívével, IV. Béla unokájával, Rasztiszláv egykori macsói bán és a Prágában tartózkodó özvegy Anna fiával, Béla her- czeggel, s őt párviadalban agyonvagdalta. II. Ottokár sietett sógora megöletését ürügyúl használni föl a háború megindítására, s a pápa közbevetésével nem gondolva, nagy erővel tört be az országba, Győrt megvívta, Nyitrát földúlta s kiraboltatta (1273). A háborút azonban, mely a magyar és osztrák földön változó szerencsével folyt, azonnal megszüntette s hadait Magyarországból rögtön vissza- vonta, a mint értesült, hogy a német birodalom választó fejedelmei Frankfurtban (1273 szeptember 29) versenytársát, Habsburgi Rudolfot római királylyá választották. Jól érezte Ottokár, hogy élet-halálharczot kell vívnia a német biroda- lommal, mely az általa elfoglalt német tartományokat tőle vissza fogja követelni, s törekedett a magyar szövetséget keresni, mely e nagyszerű küzdelem mérlegébe döntő súlyt volt vetendő. De a magyar udvar nem felejthette a tőle szen- vedett régi sérelmeket, nem tarthatta a magyar állam érde- kével megegyeztethetőnek segédkezet nyújtani a cseh királynak, hogy az általa tervezett hatalmas szláv birodalmat megalapít- IV. László 1274. évi oklevelének kezdete.