Seite - 95 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

Róbert Károly király 1335. évi oklevelének kezdete. A Tarcza folyó mellett Rozgonynál vívott ütközetben, mely- ben Károly a Csák Máté és az Omodé-fiak egyesűit hadai fölött véres győzedelmet nyert (1312 junius 15), tűnt föl a király sze- rencsecsillaga, mely azután folytonosan emelkedett. De e vereség Csák Máté erejét nem törte meg, s Károlynak még évek során át kellett e daezos főúrral, valamint a Németujváriakkal, az 1315-ben elhalt László vajda fiaival, s a Borsa nemzetségbeli Kopasz nádorral és rokonaival küzdeni, Visegrádot és Komáromot csak 1315-ben sikerűit elfoglalnia a cseh királylyal háborút folytató Csák Mátétól, ki, mint a király ellensége, halt el a Károly által személyesen ostromolt Trencsin várában, hol fejedelmi fényű udvarát tartotta (1321 márczius 18). Csák halála s Trencsin megvívása után is elég dolgot adott a királynak a Velenczével szövetkezett Brebiri Mladin tenger- melléki s boszniai bán legyőzése (1322) és a Tamás erdélyi vajda ellen fölkelt szászok elleni hadjárat, melynek bevégeztével Károly a szászoknak II. Endrétől 1224-ben nyert kiváltságlevelét megerősítve újra kiadta (1324). E csaknem szakadatlan belháborúk okozták, hogy Károly a Velenczétől 1311-ben elpártolt Zára megtartására kellő erővel nem léphetett föl, s így a dalmát főváros harmadfél évig tartott ellenállás után ismét Velencze alá vetette magát (1313), utóbb pedig a többi dalmát városok is, melyek a zavargó horvát urak folytonos támadásainak