Seite - 106 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

106 vonulhatott be Buda várába, és miután a királynékat lemondásra kénysze- rítette, magát Székes-Fehérvártt a megalázott királynék jelenlétében meg- koronáztatta (1385 deez. 1). Mindazáltal a rokonaitól elrablott koronának nem sokáig örülhetett; Erzsébet királyné ugyanis, Garai nádorral egyetértve, őt a királyi palotában Forgács Balázs által lesújtatta s a visegrádi börtönbe záratta, hol súlyos sebeiben nem sokára elhalt (1386 febr. 24). A budai vérfürdőből megmenekült Horváti János a Dráván túl újra kitűzte a lázadás zászlaját. Erzsébet ekkor Garai nádor tanácsára leányával Máriával s fényes kísérettel megjelent a Dráván túl, hogy a forrongást jelenlétével lecsendesítse ; de a kísérlet nem sikerülvén, Gara várában szán- dékoztak menedéket keresni. Horváti János és társai azonban a menekülők kíséretét Gara, a mai Gorján, közelében Diakovár körül megrohanták s lever- ték, Garai nádort és Forgács Balázst hősi ellenállás után elejtették s a király- nékat Novigrád várába szállították, melynek börtönében majdnem félévi sanyargatás után Horváti János az anyakirálynét megfojtatta (1387 jan. 16). A hívei által az ország főkapitányává választott Zsigmond nem bírván megfékezni a lázadást, mely már Dél-Magyarországba is elharapódzott: hogy nejét megszabadíthassa, Velencze segélyéhez folyamodott, s hogy nagyobb tekintélylyel és hatalommal léphessen föl, magát a Budára hívott rendek által királylyá kiáltatta s Székes-Fehérvártt megkoronáztatta (1387 márcz. 31). Velencze hajóhada aztán a tengeren, Zsigmond hívei pedig szárazon mindaddig ostromolták Novigrádot, míg azt Palisnai János és társai szabad elvonúlás föltétele mellett föl nem adták, s így a királyné vissza nyerte szabadságát (1387 jun. 4). Zsigmond azonban mint király sem bírt a lázadókkal, kik a megölt Károly fiát, nápolyi Lászlót törekedtek a trónra emelni, s kik ellen híveinek a következő két évben is folyvást kellett harczolniok ; mi közben a dalmát városok a lázadókat pártoló Tvartkó boszniai király alá vetették magukat. Magyarország e zavarait szomszédjai siettek fölhasználni. Hedvig lengyel sereg élén bevonúlván Galicziába és Lodomériába, ezen tarto- mányokat a lengyel koronához visszacsatolta; a törökök pedig, kik a rigómezei ütközet után Szerbiát felsőségük alá vetették (1389 jun. 20), a Száván átkelve, ekkor legelsőben magyar földre is betörtek, de a Szeremségen két ízben is vereséget szenvedtek (1391). A lázadó Horvátiak ellen Zsigmond végre személyesen vonúlt erős hadsereggel Boszniába; Dobor várát megvívta s az ott elfogott lázadókat