Seite - 108 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

108 Pécsett lefejeztette, az ekkor megszökött, de később kézre került Horváti Jánost pedig lófarkon meghurczoltatta s négygyé vágatta. Dabisát, Tvartkó utódját, hódolatra s Dalmáczia visszaadására kényszerítette; a Boszniából elmenekült s Szerémben bujdosó 32 nemest pedig, s ezek közt Hédervári Kont Istvánt, Lajos király nádorának, Kont Miklósnak a fiát, kik csellel kézre kerítve s vasban Budára vitetve előtte térdet s fejet hajtani vona- kodtak, lenyakaztatta (1393). A törökök 1394-ben Viddint és Nikápolyt elfoglalván, Nagy Lajos bolgár bánságát meghódították. Zsigmond e tartományt visszakövetelte, de Bajazed szultán a magyar követek előtt Brusszában a palotája falain függő fegyverekre mutatva, a hódítás jogára hivatkozott. Zsigmond a kihívást elfogadva, a magyar urak dandáraival s 600 franczia lovaggal Erdélyen s Oláhországon át Kis-Nikápoly alá nyomult s azt ostrommal bevette. E vár vívása közben értesült neje, a szerencsétlen Mária haláláról (1395 máj. 17.), s azonnal visszasietett Magyarországra, hol az elégületlenek a trónt Mária halálával megürültnek hirdették, s némelyek Hedvigre és férjére, Ulászlóra, mások nápolyi Lászlóra kívánták volna a koronát szállítani. A nagyszerű keresztes hadjárat, melyet Zsigmond európai segély- hadakkal indított a törökök ellen, a keresztény sereg vereségével végződött Nikápoly alatt (1396 szept. 28). Zsigmond nagy bajjal menekülve Konstanti- nápolyba hajózott, honnan 1397 elején érkezett Spalatóba s csak élet- veszélylyel térhetett vissza a lázongó Horvát- s Tótországon át Budára. Hogy a kormányzásával elégedetlen nemzet ingerültségét lecsillapítsa, Zsigmond a temesvári országgyűlésen nemcsak az arany bullát s Nagy Lajos 1351-diki törvénykönyvét erősítette meg, hanem az idegen tiszt- viselők elbocsátására, az elvesztegetett királyi javak visszavételére, s általában a királyi önkény korlátozására ekkor hozott törvényczikkeket is szentesítette (1397 okt.). De ezzel mutatott javulása nagyon is múlékony volt, s a könnyelmű, indúlatos és zsarnokságra hajlandó ifjú királynak még keserú tanúiságra volt szüksége, hogy magába szállva s a nemzettel kiengesztelődve, nyugodtan uralkodhassék mint alkotmányos király. Minthogy a temesvári országgyűlésen Tót- és Horvátország rendei nem jelentek meg, azokat Zsigmond, miután e tartományokban a nyugalmat Garai Miklós bán s Ciliéi Hermann, Zsigmond adományából Varasd és vidéke ura, színleg helyreállította, Körös-Udvarhelyre hívta össze 1398 február végére. Megjelentek ezen a gyűlésen, a király menedéklevelében