Seite - 110 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

110 bízva, Csáktornyai Laczkfi István és Simontornyai Laczkfi István is, kiket a trónkövetelő nápolyi László a nikápolyi vereség után magyarországi helytartóivá nevezett ki. Zsigmond ezeket színlelt kegyességgel fogadta, Nápolyi László névaláírása. , lazongo nep köze dobatta. Zsigmondnak ezen, valamint előbbi törvénytelen kivégzései, az ide- genek kegyelése, a királyi jószágok elpazarlása, s az a ténye, hogy bátyjával, Venczel római és cseh királylyal, ki őt a német birodalomban helytartójává nevezte ki, magtalan haláluk esetére az ország tudta nélkül kölcsönös öröklési szerződést kötött, annyira elkeserítették a nemzetet, hogy, midőn híre járt, hogy Zsigmond rokonának, Jodok morva herczegnek is öröklést igért Magyarországon, eddigi legbuzgóbb hívei, a Garaiak, Kanizsaiak, Bebekek is elidegenedtek tőle. Megbuktatására kezet fogott e hatalmas urakkal a főpapság is, fölhíva IX. Bonifacius pápától, kit az egyházi szakadás megszüntetése végett Venczel és Zsigmond lemondásra akartak kényszerítni. így történt, hogy az ország főrendei Budára a királyi palotába gyűlve, a királyt fogságra vetették (1401 ápr. 28) s elébb Visegrádra, onnan pedig a Garaiak siklósi várába szállították. Hogy Zsigmond ekkor trónját örökre el nem vesztette, csak annak köszönhette, hogy utódja iránt az ország meghasonlott: némelyek a lengyel király, Ulászló, mások Vilmos osztrák herczeg, mások meg László nápolyi király részére szervezték a pártokat, és így az ország véres polgár- háborúnak nézett elébe. Hogy ezt a veszedelmet elhárítsa, Garai Miklós a király hívei: Stibor vajda és Ciliéi Hermann támogatásával rábírta az ország nagyjait, hogy Zsigmondot helyezzék vissza a trónra, ki is négy hónapnál tovább tartott fogságából megszabadúlva, Pápán ünnepélyesen fogadta, hogy a múltakért teljes bocsánatot ád (1401 okt. 27). Zsigmondot azonban még a fogság sem tanította meg az alkotmány iránti tiszteletre; ő mint elébb, úgy ezután is, mint sajátjáról, tetszése szerint kivánt rendelkezni a magyar koronáról, s hogy Albert osztrák herczeget lekötelezze, őt örökösévé jelölte s a Pozsonyba gyújtott rendeket ígéretekkel és fenyegetésekkel rábírta, hogy ezen örökösödési egyességet elfogadják és helyeseljék (1402 szept. 21). Zsigmond ez eljárásával a nemzet közvéleményét annyira maga ellen zúdította, hogy a nemzeti párt, Kanizsai de a gyűlésteremben fegyvereseivel elfogatván, lefejeztette, s holttestöket a tanácsterem ostromára készülő