Seite - 114 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

114 vette át Zsigmond Brankovics Györgytől Nándor-Fehérvárt, Macsót és vidékét cserében több magyarországi gazdag urodalomért (1426); e czélból Míg Zsigmond a constanzi és baseli zsinatokon, vagy a német, cseh és lengyel ügyekkel foglalkozva gyakran évekig külföldön időzött, az országban a törvényes rend bomlásnak indult, az erőszakos foglalások, a hatalmaskodások folyvást szaporodtak, a jobbágyság sanyargatása tető- pontra hágott, az ország védelmi ereje megzsibbadt s valamint a törökök Brassó vidékét s a székelységet túzzel-vassal dúlták (1429), úgy a hussziták berohanásai Felső-Magyarországon 1430 óta mind gyakoriabbakká váltak. A földesurak önkénye, az erdélyi püspök hatalmaskodása, ki a tizedet nem termékekben, hanem készpénzben követelte s az ellenszegülő helysé- geket egyházi tilalommal sújtotta, Erdélyben oly elkeseredett s vérengző néplázadást idézett elő, hogy az urak és nemesek a fölkelt paraszt hadak magyar és oláh vezéreivel két ízben is kénytelenek voltak egyezkedni s a viszály eldöntését a király Ítéletére bízni (1437). E pórlázadás ellen kötötte meg az erdélyi három kiváltságos nemzet: a magyar, székely és szász, a kápolnai szövetséget, az úgy nevezett uniót, mely később az önálló fejedelemséggé alakúit Erdély alkotmányának alapköve lett. E parasztháború végét a már ekkor betegeskedő Zsigmond nem érte meg. Prágából, hol a husszitákkal szövetkezett neje, Ciliéi Borbála fondor- kodásai miatt életét sem érezte biztosságban, Magyarországba sietett s útja közben Znaimban elhalt (1437 decz. 8). A magyar rendek a megürült trónra nézve Zsigmond leánya, Erzsébet öröklési jogát nem vonták kétségbe, de az ország kormányát férfi kézre kívánván bízni, Erzsébet férjét, Albert osztrák herczeget, választották királylyá s nejével együtt Székes-Fehérvártt megkoronázták (1438 jan. 1), kötelezvén magokat, hogy halála után nejét és gyermekeit fogják a trón örököseiül elismerni. Míg Albert magyar hadak segélyével szerencsésen harczolt a hussziták ellen, kik ugyanaz nap, melyen a katholikus cseh rendek az ő öröklési vitt hadakat Galambócz vára megvívására, mely alatt Murád szultántól meg- veretve, csak nagy bajjal bírt a Dunán át mene- külni (1428). Brankovics György névaláírása.