Seite - 131 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

131 kedvűbben vette a pártzajongásokat, melyek közben a nemesség több helytt az urak jószágait dúlva, fegyverrel torolta meg sérelmeit ; végkép kimerült s hűtlenül kezelt kincstára szükségeit, míg lehetett, a koronajavak s a királyi jövedelmek elidegenítésével s zálogba vetésével fedezte; midőn pedig ez a segélyforrás is kiapadt s még asztala tartására sem volt költsége, sem hitele: ahhoz volt kénytelen folyamodni, hogy az urak által, kiknek a jobbágyaiktól fölszedendő adót előre átengedte, az egyes vármegyékkel ajánltatta meg és szedette föl az egy arany forint adót minden jobbágytelek után. Ezen törvénytelen eljárás ellen azonban a nemesség az 1504-diki rákosi országgyűlésen zajosan tiltakozott, s a kamaranyereségen kivűl minden adót megtagadott, azt vitatva, hogy miután a törökkel a béke hét évre meg van kötve, a végvárak őrségének egy részét el lehet bocsátni, s az ország védelmének terhét a főpapok készen tartandó zászlóaljaira hárította át. Már ekkor a nemesi párt vezére, az 1499-ben elhalt nádor fia, a 72 várat örökölt ifjú Szapolyai János volt, ki a nemesség vállán akart a trónra emelkedni, s hogy e czélját annál könnyebben elérhesse, a súlyos betegen fekvő királytól két éves leánya, Anna kezét megkérette (1505). A visszautasításra Szapolyai és pártja azzal válaszolt, hogy még azon évben a Rákosra gyűlt rendek ünnepélyes oklevélben kötelezték magokat, hogy, ha Ulászló fiúörökös nélkül hal el, az idegen trónkövetelők kizárásával, született magyart fognak királylyá választani; mindazokra, kik e végzés ellen vétenének, kimondván, hogy, mint az ország ellenségei, örökös szolga* ságra vettessenek. E végzést Miksa a pozsonyi szerződés megsértésének tekintve, miután Ulászlóval szerződést kötött, hogy unokája, Ferdinánd az Ulászló leányát, Annát, Ulászlónak pedig netalán születendő fia az ő unokáját, Máriát fogja nőül venni (1506 márczius 23), Magyarországot haddal támadta meg; Sopront, Pozsonyt elfoglalta s június 24-dikén Vasvárnál táborozott; miután azonban Ulászlónak fiúörököse született (július 1), Ulászló követeivel békét kötött, s öröklési jogát a jövőre föntartva, az elfoglalt területet visszaadta (1506 július 19). A királynénak nem sokára bekövetkezett halála után a gyászba öltözött Ulászló búskomorságba merülve, még kevesebbet gondolt az ország ügyeivel s csak csecsemő fia megkoronáztatása iránt érdeklődött, mit a rendek oly kikötés mellett, hogy kiskorú fiát Miksa császár, vagy más idegen uralkodó gyámságára nem bízza, teljesítettek is (1508 június 4). 17*