Seite - 134 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

134 kincstár rendbe hozására, mind a honvédelem szabályozására : de sem a sok jó törvény, sem a bácsi gyűlésen megválasztott végrehajtó bizottság, mely 4 főpapból, 4 zászlós űrból s l6 nemesből volt összeállítva, nem orvosol- hatta meg az eláradt bajokat, mert a törvénynyel mindenki daczolt, ha általa sértve találta érdekeit. A végrehajtó bizottságot az udvari párt ellen- zése csakhamar szétrobbantotta s a Perényi Imre halálával megürült nádori székre Szapolyai megbuktatásával annak régi ellenségét, Báthory Istvánt emelte (1519), minek következése a pártoknak még elkeseredettebb harcza lett. S épen akkor emésztették az ország erejét e szenvedélyes pártküz- delmek, midőn az ozmán szultánok leghatalmasabbja, II. Szolimán lépett a trónra (1520), kinek hadvezéri tehetsége s óriási tettereje ellen a nemzet ségében és alaptalan elbizakodottságában maga idézte föl a szultán boszúló hadjáratát azzal a meggondolatlan tettével, hogy a szultán adót követelő követét fogságba vettette (1521). Szolimán, ki hogy követelésének súlyt adjon, már ekkor Jajczát meg- támadtatta, személyesen vezette hadait Szabács és Nándor-Fejérvár ellen, melyek fölszerelésére s megmentésére a közzavarban, míg a király jegye- sével, Máriával a nádor lakodalmán mulatott, senki komolyan nem gondolt. Szabács, melyet százszoros török erő ellen Logodi Simon és Torma Endre várnagyok 500 emberrel utolsó csepp vérig védelmeztek, július 7-én, Zimony augusztus, első napjaiban elesett, Nándor-Fejérvár pedig, az ország legfon- tosabb védbástyája, 60 napi ostrom után, midőn a magyar őrség száma 72 emberre apadt, kegyelemre megadta magát (1521 aug. 29). Nándor-Fejérvár bukása az országot rémülettel töltötte el, s a Budára gyűlt rendek a félelem hatása alatt most már oly roppant adót róttak a jobbágyokra, zsellérekre, kereskedőkre, mesteremberekre s az alrendű papságra, mely, ha be lehetett volna hajtani, mintegy 5 millió aranyat tett volna; de a mi csekélységet ebből be lehetett is hajtani, az az adó- összes anyagi és erkölcsi erejének megfeszítésére lett volna szükség. Az akkori magyar kormány, II. Ulászló névaláírása. midőn II. Szolimán a békekötés czéljából nála időzött magyar követséget azzal a válaszszal bocsátotta vissza, hogy a békét csak adófizetés mellett kész megadni, nem bírta a helyzet komoly- ságát kellően fölfogni, s menthetetlen könnyelmű-