Seite - 137 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

a megvesztegetett nemesség csak- hamar hazaárulónak s az ország nyomora okának kiáltotta ki egy- kori vezérét, kit vállain emelt a nádori székbe. Verbőczy tapasztal- va, hogy saját pártja ellene fordult, a nádori méltóságról az 1526-diki szent-györgy-napi országgyűlésen leköszönt, s ipával, Szobi Mihály- lyal, Erdélybe menekült. A rendek őket felségsértőknek s hazaárulók- nak nyilatkoztatták, Báthoryt a nádorságba haláláig visszahelyez- ték, a királyt fölhatalmazták, hogy tetszése szerint kormányozzon, s mintha ezzel mindent megtettek volna a fenyegetett haza megmen- tésére, szétoszlottak a nélkül, hogy az ország védelmére a király által sürgetett adót megszavazták volna. S ez akkor történt, midőn Szolimán szultán, ki a Szörényi bán- ságot már 1524-ben meghódította, Konstantinápolyból Magyarország ellen több mint 100.000 emberrel s 300 ágyúval megindúlt. A küzdelem kimenetele a hatalmas szultán fegyelmezett s diadalhoz szokott hadserege és a pártoskodásba merült főurak s a zajongó nemesség csekély számú zászlóaljai közt nem lehetett két- A n n a h e r c z e g n ő > IL U l á s z l ó l e á n y a . séges ; Magyarország erkölcsileg megromolva, pénzügyileg tönkre jutva, Európa által magára hagyatva, nem mérkőzhetett meg a Szolimán által hatalma tetőpontjára emelt ozmán birodalommal; a magával meghasonlott magyar nemzet vakon rohant a M. 13