Seite - 142 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

II. Lajos pánczélja és emlékpénze. latinul, mely nyelv abban az időben egye- düli nyelve volt a tudományoknak és okleveleknek. Magyar történetet magyarul a hege- dűsök énekelgettek s később írtak is. Midőn Mátyás korában feltűnnek, a köz- és főnemesek, sőt a főpapok és a király fényes udvarában is helyet foglalnak. Ezek egyikének műve lehet a „Szabács viadala" czímű magyar krónikás ének. E költe- ményfaj leginkább az e korbeli katonás, politikus magyar nemesség műveltségé- nek és szükségének felelt meg. Ép így az egyházi költészet terén a Katalin-legenda, ihlett lélek költői alkotása, a Mátyás-kori társadalom eleven hitének tanújele. Thuróczi János krónikája : a magya- rok története a hunoktól 1476-ig, már tudósabb embereknek szól, tudós nyel- ven : latinúl. Jelzi a világi elem föllépését a szellemi téren, s a kor hatását is, mert elevenebb, izmosabb mult századi papi elődeinél. De a főpapság és Mátyás király ebbeli igényeit csak az olasz humanisták elégíthették ki, a kik mint felolvasók, nevelők, könyvtárnokok, titkárok, a király társalgói, asztaltársai állandóan a királyi udvarban éltek. Ezek egyike : Bonfini Antal, udvari történetíró, a király megbízására megírta Magyarország és a Mátyás uralkodásának történetét erőteljes liviusi latin nyelven, a jellemzetes iránt élénk érzékkel ; bár babonáival még a ter- mészetfölötti dolgokat kereső középkor tudományának alapján áll.