Seite - 145 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

A Habsburg-házbeli királyok kora. Az ellenkirályok. 1526 augusztus 30-án éjfélkor érkezett Budára a mohácsi csatavesztés híre. Az udvar, a német, majd a magyar polgárság is menekült. Csak néhány őr maradt a királyi palotában, kik ellenállás nélkül megadták magukat, mikor Szolimán, útközben számos hadi foglyot kardra hányatván, a város előtt megjelent (szeptember 10). A szultán a királyi palotába szállt, mely ennélfogva épen maradt; de a várost felgyújtották és elhamvasztották a törökök; egyes csapataik szétáradtak a Dunán túl, fel Győrig és messze be Sopron-és Vasmegyékbe ; mindenütt öltek, pusztítottak, embert és marhát raboltak. Ellenállásra csak itt-ott akadtak, mint Marótnál, Esztergom alatt a Duna mentében, hol a föld népéből férfi, nő, gyermek, összesen vagy huszonötezren összeverődtek, de gyarló szekérvárukat szétlőtte az ágyú, és férfit, nőt, gyermeket egyaránt halomra ölt a török kard. A védők közt volt Dobozy Mihály fehérvármegyei nemes is. Az általános zűrzavar közepette, maga mögé, lovára kapta feleségét, hogy megmentse. A törökök űzőbe M 19