Seite - 163 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

alakjává lón a lengyel nemzet fénykorának. Az erdélyi fejedelemséget ekkor bátyjára, Kristófra, majd annak kiskorú fiára, Zsigmondra hagyta (1571); de azért éber szemmel őrködött régi hazája jólléte felett. Régi hazája sem feledte el. Győzelmes harczaiban az oroszok, a „rettenetes" Iván czár ellen Livoniában, a Düna mentében, számos magyar vitéz küzdött, és köztük máig is élő családok — a Wesselényiek, Bánffyak, Péchyek, Károlyiak, Lázá- rok , Sibrikek — neveit találjuk. Magyarországgal, a magyar királylyal szemben Erdély még mindig némi függést tartott. Még János Zsigmond, a „választott király" sem szakított telje- sen, s a Báthoryak 1593-ig csak Erdély vajdáinak írták magukat. Lényegesebb, igazibb, mert valódi erőn alapúit, volt a töröktől való függés, ki elől mindig gjon- dosan titkolták, ha Magyar- országhoz közeledtek. És a portával szemben folyt még a legnagyobb fejedel- XVII. századbeli magyar harczi öltözet és fegyverek. 21* 163